Horvay Róbert: Debrecen evangélikusai. Debrecen 1939.
4. lankadás évei
15 és ájtatos felolvasá,sokat« a Jáger-féle imaleremben. Ezt a termet 1849-ben a bevonuló oroszok elpusztítottak s azontúl, úgy látszik, nem volt Debrecenben evangelikus istentisztelet. Híveink mindenben a református egyház szolgálatát vették igénybe. De önállóságuk jeléül megválasztják Schwarz Sámuel ügyvédet egyháziéi ügyelőnek, az Auer fivérek után Beőr (Beer) Lászlói pénztárosnak az akkor 350 forintnyi vagyon kezelésére'. A készpénz egy részéi egyháztagoknak adják kölcsön. így már 1824-től 1830-ig Sesztina Jánosnál voll 175 forint, később az Enyedi örökösöknél, majd Sesztina Lajosnál 1857-től 1865.-ig 300 forint 6<>/o-os kamatra. Hogy az »önkéntes adományok« akkoriban sem folytak be mindenkitől pontosan, mutálja a pénztárkönyvnek 1815-iki, bejegyzése, mely szerint 20 egyháztag kiirotl felszólítás után adakozo/tt.« Annak nem találtam nyomát, hogy nyíregyházi lelkész járt volna rendszeresen Debrecenbe. Nyíregyházán sem talállak ennek semmi nyomát.* Pedig Nyíregyháza közelebb van Debrecenhez, mint akár Tokaj, akár Svábolaszi vagy Nagyvárad. És Nyíregyházának már a XVIII. században is egynél több lelkipásztora volt. Az akkoriban olt még uraikodó löt mellett vájjon nem akadt volna a debreceni híveknek magyar és német nyelvű gondozására alkalmas egyén? Ellenben járlak debreceniek Nyíregyházára templomba. Az 1915-ben 86 éves korában elhúnyt Handtel Vilmos bátyánktól hallottuk, hogy a 60-as években többször gyalog mentek át úgy hogy Debrecenből szombaton délután indultak, Ujfehértón háltak s ünnep rtggelő bementek Nyíregyházára. Pedig Nyíregyháza 19 km,-nyire van Debrecentől. Ezekben az években vesztettülnk el gondozás híj jón. szinte észrevétlenül sok lelket és családot. Az evangelikus gyermekeknek református kereszlelése, iskolázása^ konfirmációja, esetleg még házasságkötése után sok esetben a szülők belenyugodtak abba, hogy az ifjabb nemzedék már a református egyházba tartozónak érzi magái, bár ők maguk megmaradtak őseik hitében. Nem is laláltam az 50-es és 60-as években semmi; nyomát a gyülekezeti életnek. Az ISOl-iki püspöki látogatás sem segíletl a dolgokon. Mini ujabb megmozdulást a jegyzőkönyv az 1871 elején a kollégium imalermébon larlolt istentiszteletet említi. Ekkor Barlholomaeides János nyíregyházi esperes és Rimler Károly nagyváradi lelkész szolgált magyarul és németül. Az egyházi felsőbb hatóság nem nyugodott, nem akarván engedni, hogy Debrecen is Svábolaszi sorsára jusson. Hiszen Debrecenben akkor hivatalosan 560 evangélikust mutattak ki. Az egyházmegye 1870-ben leányegyház szervezését határozza el s e végből bi* Paulik János igazgató-lelkész úr értesítése,
