Sárkány József szerk.: Emlékkönyv Cegléd reformációjának 400–dik évfordulójára. Cegléd 1928.

Történelmi áttekintés

- 12 — Viszont 1782—1920-ig, vagyis a legutóbbi 138 év alatt — a városnak állami intézményekkel való ellátása idején — csupán a két legnagyobb felekezetet s az ezres számokat véve figyelembe, a reformátusok száma megnégyszereződött, a katholikusoké pedig kilencszeresére növekedett! * 1792-ben a közel ötezerre megnőtt ref. egyház számára a templom kibővítéséről kellett gondoskodni. Ezt akként hajtották végre, hogy a 11 öl hosszú templomot 7 öllel meghoszszabbították s a magasabbra emelt toronnyal összekapcsolták. Haraszti Benjámin prédikátorsága idején, 1819-ben újraöntették a régi harangokat, melyek közül egyet az ág. h. ev, egyház vásárolt meg. II. József újító rendeletei nagy mozgalmat teremtettek országszerte s új helyzetet hoztak létre Cegléd gazdasági és szellemi életében is. 1782-ben a feloszlatott Klarissza-rend vagyonából létesült a Vallás- és Tanulmányi Alap s a földesúri jogokat e város fölött a végső fokon ezentúl a Pozsonyban székelő, bürokratikus ügykezelését itt is éreztető Helytartótanács gyakorolta. Az ág. h. evangélikusok ez időszakban a ref. egyház gondozása alatt állottak, de II. József türelmi rendeletének hatása alatt ők is önállóan szervezkedtek s már 1785-ben, mint „szórvány" a ref. egyháztól elválva, a szomszédos ág. h. ev. anyaegyházak kebelébe léptek. Az önálló egyházzá való alakulás vágya tovább munkált bennük s 1792 január 20.-án már megtartották az első nyilvános evangélikus intentiszteletet s egyházuk egy tanítóval már akkor megkezdte működését, de mégis csak 1802-ben alakult át anyaegyházzá. Első lelkésze Kutnai Zelenka Pál volt. Az önálló egyházzá való alakulás főérve az volt, hogy ez esetben „a környékbeli idegen ajkú ág. h. ev. gyülekezetekre is kedvező hatással lennének, mert azok a magyar nyelv kedvéért ide adnák iskolába gyermekeiket". A ceglédiek híven az írás szavaihoz, mely szerint „elvész a nép, amely tudomány nélkül való", nem bírták feledni régi híres iskolájukat, s hogy iskoláik latin jellegét legalább a grammatikai fokon továbbra is megtarthassák, 1805-től papi jelleggel bíró tanítókat alkalmaztak az iskolák vezetésére, kik „rektorprofesszor" címmel végezték a tanítást. 1814-ben a kántori teendők annyira megnövekedtek, hogy a kántort a tanítás alól fel kellett menteni, az első önálló kántor Döme Gergely volt, akkor már a kántorral együtt 5 volt a tanítók száma. Az 1814-ik esztendő azért is nevezetes, mert véget vetett „a pap-marasztás" sokat vitatott szokásának s ez bizonyos állandóságot hozott az egyház vezetésébe. , 1820-ban Czeglédi Mihály rektor-professzor újra szervezte az egész iskolát s annak fejlesztésére már a „poéták" tanítását * Lásd az 1920. népszámlálás adatait.