Sárkány József szerk.: Emlékkönyv Cegléd reformációjának 400–dik évfordulójára. Cegléd 1928.

Történelmi áttekintés

— 13 — is megkezdte, sőt házankint való főzetéssel a bentlakó diákok számára az Alumneumot is megszervezte. Az iskola felállítására az is ösztönözte a ceglédieket, hogy „a költség kiméllés" mellett „a maguk szeme előtt nevelvén és szemmel tartván gyermekeiket bizonyosak lehessenek azoknak erköltsök jósága felől". A szigorú tavaszi és őszi examenek, józan tanítói regulák, a praktikus iskolai törvények, többek között pl. az, hogy a deák beszéd érdekében a magyar beszédet „ha alumnus egy napi koplalással, ha publicus bezárással büntette", meghozta az iskola tekintélyét. A szigorúbb büntetéseket a harangozó hajtotta végre. Az alsó fokon pedig az a tanítói bölcsesség, mely „az élőfák gyümölcseinek és a szőllőgerezdeknek különböző idejű éréséből" jött rá arra, hogy „a tanuló gyermekek se egyformán érhetik el a kívánt tökéletességet", olyan gyerekeket nevelt, akikben lehetett bízni, hogy „mind a magok életének feltartására szükséges dolgokat könnyen és mások javának elvevése nélkül megszerezhetik, mind pedig hazájoknak hasznos tagjai lesznek". Czeglédi Mihály buzgólkodásának eredménye az első iskolai könyvtár, a tanítói munka szellemi kincstárának alapvetése s egy 3000 frt-os iskolai és alumneumi alapnak megteremtése lett. Ez alapot az 1835. évi kényszer helyzet „a templom építésére elvétetni rendelte". A XVIII. század elején ily nagy gonddal megszervezett u. n. „particularis gimnázium" már 1824-től kezdve egy állandó konrektort is alkalmazott a latin oktatás elmélyítésére. így az iskola latin jellege 1846-ig biztosíttatott is, akkor azonban alsó 4 osztály mint „nemzeti iskola" szerveztetett meg, felső tagozatának visszaállítására tett kísérletek meghiúsulása után 1869-ben a városi polgári iskola felállításával azonban végképpen eltűnt a felélesztés reménye. Utolsó professzora: Varga Pál volt. A református egyház közszükségleteit a régiségben közadakozásból fedezték. Önként vállalt adók s a faperselyek garasaiból kerültek ki az egyház szükségletei s a hívők hitének erejéről mindig ez „élő kútfők" tettek bizonyságot. Hosszú ideig csupán a templom, iskola, lelkész és tanítói lakások helye, valamint hat hold szőlő te'te az egyház egész fekvő vagyonát. 1820-ban azonban kapott az egyház a lelkész dotációjára 41, a kántoréra pedig 10 magyar hold földet s fekvőségeit a városban vétel által is igyekezett növelni a fennálló szükséghez képest, így pl. szőllejét is e célból adta el, hogy annak árából a templommal szemben egy házat vehessen. Cegléd város legújabb történetének jelentős évei: az 1831-iki kolera járvány és az 1834-ik évi május 24-iki nagy tűzvész! Mindkét esemény érzékenyen sújtotta a ref. egyházat is. A kolera járványnak áldozatúl esett 900 ceglédi ref. lélek Nagy István prédikátorral egyetemben. Az 1834-iki tűzvész