Sárkány József szerk.: Emlékkönyv Cegléd reformációjának 400–dik évfordulójára. Cegléd 1928.

Történelmi áttekintés

— 11 — De az 1753-iki esztendő azért is nevezetes, mert a m. kir. Helytartótanács rendelete a ceglédi iskola felső tagozatának működését is megtiltotta s „szigorú büntetés terhe alatt elrendelte. hogy a grammaticai osztályon túl tanítani ne merészeljenek". Az iskolai épületet — melynek eladását megengedték ugyan — a reformátusok kezén hagyták, de csak addig, míg a régi helyett újat építhetnek. Erről a következményeiben jelentős intézkedésekről az egyházi jegyzőkönyvek a következőket hagyták emlékezetben : „A templom és parókiális épület elvételének gyászát legsiralmasabbá tette az, hogy maga a ceglédi iskola is semmivé lett, mely gyászos végeért gyászfátyolát méltán örökre leengedheti. Amely iskola hajdani virágzó állapotában magának Debrecennek is adott rektorokat, most a kir. helytartótanács rendelete következtében eltiltatván a tógátus diákok, innen csak a grammaticai osztályig terjed !" A vallásos buzgóságon nyugvó hit azonban „hegyeket mozdít", a hivők hitének ereje diadalmaskodott minden nehézségen, megindult „az alázatos instanciák" íratása, hogy az előbb engedélyezett vályog- és faépület helyett kőből építhessenek s új templomhelyet nyerjenek. Az engedély megszerzése után 1753 december 10.-én a másodszorra kijelölt, 18 öl hosszú és 7 öl széles mocsaras helyen letették a templom fundamentumát. Itt azután nyársapáti és mogyoródi kőből „a kegyelem sátorverői" rövid idő alatt felépítették a toronynélküli templomot s 1754 december 10.-én rendeltetésének azt át is adták. 1760-ra pedig már új iskolájukat is megnyitották a ceglédi reformátusok. Megmaradt közel 11 mázsás harangjuk számára — a királyi engedély megszerzése után, annak rendelkezései szerint — a templomtól 7 öl távolságra 1763-ban „különálló kőtornyot" emeltek s rá három évre még két kisebb harangot is önttettek. Hogy a felsőiskoláztatást ezután is biztosítsák, azért a téli hónapokra mind a leányok, mind a fiúkhoz 2—2 preceptort hoztak. Ezeknek az „instructores minorumok"-nak az intézményét a szükség annyira megnövelte, hogy 1778-ban egy, 1792-ben kettő, 1796-ban pedig már három állandó preceptort alkalmaztak. A város felekezeteinek lélekszámát és arányát egy 1782-iki feljegyzés úgy adja, hogy a reformátusok lélekszáma 4.487, a r. katholikusoké 2.848, az ág. h. ev. 191 s így az összes lakosság száma 7.426 volt. Ez az 1782-iki adat különösen szomorú képet azzal ad, hogy a felszabadulás után még 100 év múlva is annyira éreztette hatását a török megszállás, hogy ezzel az újabb letelepítéssel is megerősített, 8000 lelket sem számláló várossal kell szemléltetni a török hódoltság alatt külön kiváltságot élvező „kincstári" területek „megduzzadt' lakosságát.