Bőhm Dezső: A Budapesti Evangélikus Középfokú Leányiskola – polgári, Veres Pálné-Intézet, kollégium – ötven éves története. 1883-1933. Budapest 1933.

I. Az iskola ötven éves története

jegyzőkönyv így szól: »Tekintettel arra, hogy iskolánk nemes fenntartója a felsőbb leányiskolát talán mégis ki fogja vívni a közoktatásügyi kormánynál, akkor amúgy is tandíjemelésnek kell bekövetkeznie, most nem kíván a .testület erre vonatkozó határozatot hozni.« S a »talán m.égis« mintha most valóra is válnék: a fenntartó hatóság határozott felterjesztésére a minisztérium 55.969/1914. sz. a. kelt rendeletében az elvi . hozzájárulást megadta, s a segély nagyságára nézve a tárgyalásokat miniszteri biztosra bízta. Tehát már nemcsak elvi hozzájárulás van, hanem államsegélyről is tárgyalások kezdődnek. Ennek a tárgyalásnak eredményéről így szól a beszámoló: »Beállott gátló körülmények miatt az ügy késett, de reméljük, hogy ami késik, nem múlik, s 1915-ben a felsőbb leányiskolái V. osztályt megnyithatjuk.« Közben kitört a világháború. Ekkor igazán sok mindenről le kellett monídania mindenkinek, s mégis újabb tervezgetésekről olvashatunk, részletesen kidolgozott költségvetések készülnek, mint azt az irattár okmányanyaga bizonyítja. 1916/7. évre három évfolyamú női kereskedelmi iskola megnyitásáról tanácskozik a tantestület. Azzal érvelnek, hogy a gazdasági helvzett ennek mutat létjogosultságot. Ki kellene a városból telepíteni az iskolát, s két ágban megnyitni: 1. kert-gazdasági, 2. ipar-kereskedelmi ágban. Dr. Németh Ödön iskolafeiügyelő ezt írta a tervezetre: »A képviselőtestületben hasonló értelemben már felszólaltam — bentieket természetesen a legmelegebben pártolom.« Ennek ellenére azt mondja, ki 1917. május 14-én hivatalosan is a fenntartó egyház, hogy »felsőbb leányiskola és leány gimnázium felállításán fáradozik,, polgári leányiskoláját tehát feladja. Miután tudomása van arról, hogy a kormány a tervet szívesen.látja, de anyagiakkal nem segélyezheti, az iskoladíjat olyanra tervezi, hogy a bevételek a kiadásokat fedezzék, nehogy a testvéregyházak vállaira az új intézetek felállítása által új (teher háramoljék.« Ezután meglepetéssel olvassuk 1917/8-ban, hogy a »várvavárt fejlődés nem teljesülhetett. A gimnázium ügye ismét halasztást szenvedett. Olyan akadályok gátolták meg az 1 átszervezést, amelyeket egykönnyen nem lehetett elhárítani.« 1918-ban püspökké választotta a bányai egyházkerület a Deák-téri magyar lelkészt, D. Raffay Sándort; ekkor tisztelgett nála a polgári iskola testülete is, s ő támogatást ígért a régi terv megvalósításához. »Ebből az Ígéretből reményt merítünk, hogy hosszú idő óta vajúdó fejlődésünk talán mégis csak sikerül.« (1918/9. értesítő.) Az elemi iskola külön igazgatás alá kerül 1919-ben, s bár e lépés nagyrészt személyi okokból történt, belőle mindkét iskola továbbfejlődését reméli az egyház. Később, mikor Mikolik Kálmán, íigazgató 50 éves tanítói működését készülnek megünnepelni,. 1925. máj6