Bőhm Dezső: A Budapesti Evangélikus Középfokú Leányiskola – polgári, Veres Pálné-Intézet, kollégium – ötven éves története. 1883-1933. Budapest 1933.

I. Az iskola ötven éves története

28-án még egyszer összeült az elemi és polgári iskola tan­testülete Dr. Németh Ödön iskolafelügyelő elnöklete alat't annak megvitatására, nem lenne-e előnyösebb egy igazgató alá rendelni az egy épületben levő két iskolát. De ezen az értekezleten már nem nyilvánult meg az az tegység, mely mindig értéke volt a testvértestületnek, így az ,elválás vég' Jegessé lett. Mikor D. Raffay Sándor püspök első hivatalos látoga"­tásra jött a polgáriba, meghallgatta »a testület óhajait, ké­relmét és az iskola fejlesztésére vonatkozó terveit. Reméljük, íiogy megértő püspök urunk megtalálja azt a helyes utat, amelyen haladnunk kell, hogy olyan művelt nőket nevelhes­>ünk hazánknak, akikre a mai viszonyok között leginkább szüksége van és lesz.« 1920-ban történik az ekkor remélt lépés, mely azonban látszólag nem mozdítja elő a polgári iskola fejlesztésének ügyét. Ekkor alapítja D. Raffay Sándor püspök indítványára a pesti magyar egyház a Veres Pálné-intézet néven ismertté fett továbbképző iskolát. Olyan lépés ez, melynek jelentő­ségét sokan csak egy évtizeddel később fogták fel. Sok ellen­vetéssel, nehézséggel kellett a püspöknek megküzdenie, mi­kor az Országos' Nőképző Egyesülettől, — melyet az evan­gélikus Veres Pálné nagyasszony alapított, — kezelésbe vette 15 évre a magyar egyház a Veres Pálné-utca 36. szám alatt fevő épületet, s benne három évfolyamra tervezett tovább­képzőt rendezett be olyan lányok számára, kik a IV. polgári osztály elvégzése után tovább akartak tanulni, de nem okle­velet, hanem általános műveltséget kívántak, s kik anyagilag független családok sarjai voltak. Olyanokra gondolt az alapí­táskor a püspök, kik leányaikat német vagy svájci nevelő­intézetekbe küldték, mert nem akarták az akkor egyedüli leánygimnáziumba járatni. Szabadabb szellemet kívánt adni a nevelésnek, s e célra első évben az V. osztálynak megfelelő évfolyamot nyitotta meg Dr. Szigethy Lajosnak, addig fa­sori gimnáziumi tanárnak igazgatása alatt; nem rendszeres iskolai munkával, hanem előadássorozatokkal igyekezett az in­tézet szép célját elérni. Az első év végeztével Dr. Böhm. Dezső, szintén fasori tanár, vette kezébe D. Raffay Sándor elvei szerint és bizalmából az intézet megszervezését, s három év­folyamú továbbképzővé alakította ki két egymásutáni év alatt az intézetet. Ehhez még tanfolyamok is járultak, s nevelését bennlakás is kiegészítette, melyet Szluika Ella, a modort evang. polgári leányiskola volt igazgatója vezetett. Az első evek igazolták az alapítás létjogosultságát, mert a külföldi intézetek látogatásának lehetetlensége miatt valóban azok a családok jöttek ide gyermekeikkel, akik számára az intézet létesült. A miniszter is méltányolta azt a derék munkát, melyet az iskola végzett, s bár tanterve nem illett bele az eddigi 7

Next

/
Thumbnails
Contents