Bőhm Dezső: A Budapesti Evangélikus Középfokú Leányiskola – polgári, Veres Pálné-Intézet, kollégium – ötven éves története. 1883-1933. Budapest 1933.
I. Az iskola ötven éves története
bau, a tantestületben állandó mozgás lehetett, mert a testületi jegyzőkönyvekben olvashatunk erről. így pl. 1907. december 16-án Bexheft Ármin iskolaorvos indítványára hosszabb vita eredményeképpen egyhangú határozattal kérik a fenntartó hatóságot, hogy az alakítandó felsőbb leányiskola VI. osztályában is tanítsanak egészségtant. Ha ilyen részletkérdés «felmerült, nyilván készek a nagyobb elgondolások is. Irattárunkban van egy okmány, melyben Kaczián János esperes értesíti a fenntartó egyházat, hogy 1908- április 7. felterjesztését, melyben államsegély kiutalását kérte a kormánytól, a miniszter június 30-án »fedezet hiányában« elutasította. Nem csoda, hogy a három évtizede húzódó kérés elhalasztása nyomán lemondó hangokat is hallunk. így pl. Scholtz Lajos halálakor, 1912-ben, a helyettes igazgató, Mikolik Kálmán elnöklete alatt azt a kérést terjeszti a testület a felettes hatósághoz, hogy az elhalálozás folytán betöltendő tanszéknél »tekintsen el korábbi határozatától, mely szerint (éppen az átalakulásra való tekintsttel) az eizentúl alkalmatzandó tanerőktől a középiskolákra szóló képesítést megkívánja, hanem határozza el, hogy miután a .testület sajnálatára felsőbb leányiskolává fejlődésünk még a messze távolban van, s miután polgári iskolánkhoz tanításban jártas középiskolai tanár úgy sem pályázik, mert középiskolával egyenlő fizetést vagy egyenlő előlépést nem biztosíthatunk,« csupán polgári iskolai képesítést kíván. Különös e lemondó hang, mert hiszen ha a pályázat nem hoz középiskolai tanárt, kinek jártassága is legyen a tanításban, még mindig meg lehet elégedni a kisebb képesítésűvel. Annál feltűnőbb e kérelem, mivel éppen néhány évvel előbb választották meg az iskolához Votisky Zoltán középiskolai tanárt. Az igazgató erre a felterjesztésre vonatkozólag május 31-én közölte a testülettel, hogy a képviselőtestület a kívánságnak nem adott helyet, hanem fenntartotta a továbbfejlesztés érdekében hozott előbbi határozatát. 1912/3-ban a »Volt Iskolatársnők Egyesülete« tervezte a következő évre az V. osztály megnyitását. De itt jön a meglepetés! Eddig mindig azt hallottuk, hogy a szülők, az érdeklődők mozgolódnak a továbbfejlesztés érdekében; s most azt olvassuk az évi értesítőben: »Aránylag kevesen jelentkeztek^ a megnyitandó V. osztályra, s így a terv megvalósítása újra elmarad. Az 1912/3. évi értesítőben azt a reményt fejezi ki az évi jelentés, hogy a miniszteri megbízottal való tárgyalás eredményeképpen 1914-ben megnyithatják az V. felső osztályt. »Kár — így folytatja, — hogy "ezt még nem jelenthetjük ma; milyen szép lett volna, ha azt jelenthettük volna, hogy a |X)lgári leányiskola, mely 25 éven át híven iparkodott, hogy feladatát teljesítse, ezentúl nagyobb, szebb feladatokat kíván kielégíteni.« ; A háború első évében, 1914. május 2-án, a testületi 5