Bőhm Dezső: A Budapesti Evangélikus Középfokú Leányiskola – polgári, Veres Pálné-Intézet, kollégium – ötven éves története. 1883-1933. Budapest 1933.

I. Az iskola ötven éves története

kólánk a gimnázium helyét foglalta el a »Sütő-utcai épület II. és IIT- emeletén. Mint kevesebb osztályú iskola, b'őséges helyet talált, sőt a rendes tantermek mellett egy nyelvi terem tette a kezdők és haladók szerint szétválasztott némettanítást lehetővé; volt külön fizika-, rajz és kézimunkaterem, ís. S bár e két utóbbi nem mindig állott a tanítás céljaira rendelkezésre: mégis megfelelő volt az iskola elhelyezése — csak nem volt szabad e puritánságában szép épületet összehasonlítani a fiúgimnázium pompás palotájával. Nézzük a továbbfejlesztés érdekében kifejtett munkát! Már a polgári iskola alapításától fogva érezte a szülők, tömege azt, hogy a művelt közönség leányainak nevelésére nem elég a polgári iskola elvégzése. Evangélikus egyházunk pedig mindig az értelmiség egyháza volt és ma is az. Mikolik Kálmán, iskolánknak alapítása óta tanára, az 1889/90. évi értesítőben arról értekezik, hogy felsőbb leáányiskolára lenne szükség, — a2onban hozzáteszi: »Egyházunktól ez olyan tetemes áldozatot igényelne, melyet — legalább jelenleg, el nem viselhetne, s mi működő tanárok, ezt bármennyire óhajtanok is, nem sürgethetjük.« Valahogy úgy érzem, hogy ez a lemondó hang nem lehetett buzdító az egyház vezetőségére nézve a leánynevelés továbbfejlesztése érdekében. Maradt minden a régiben, ezzel szemben felépült a fiúgimnázium új épülete. Pedig a jelentések állandóan arról számolnak be,, hogy a szülők évről-évre sajnálkoznak azon, hotgy a IV. polgári osztály után máshová kénytelenek küldeni gyermekeiket tanulmányaik folytatására. (1897/8. értesítő.) Valószínűleg ennek hatása alatt kérte végre i;903-ban a tanári testület is, hogy alakítsák át a polgári iskolát felsőbb leányiskolává. A végrehajtást azzal az indokolással halasztják el, hogy az egyház anyagi erejét teljesen igénybe vette az új fiúgimnázium épületének költsége. Kimondotta azonban ekkor az egyház azt, hogy az átszervezést az 1905/6. iskolai évben megkezdi. Az elhatározás újból nem lett tetté, mert •— mint az 1904/5. évi értesítőben olvasható — az egyházi választmány nem mert anyagi terheket vállalni, hanem az ilyen fontos elhatározást az akkor alakult képviselőtestületre bízza a legmelegebb pártolással. Csak mellékesen említem, hogy ettől kezdve áll a testvéregyházak iskolái .fölött mint hatóság a képviselőtestület, mely a magyar és német egyház kiküldöttjeiből alakul. . A következő év értesítője a továbbfejlesztés kérdéséről csak ennyit mond: »A kitűzött cél felé tudatos kitartással haladunk,« de ennek semmi kézzelfogható nyomát nem látjuk, mert csupán a rajz- és kézimunka tanításában kezdenek »új módszert« a gyakorlati életre nevelés érdekében. S most a nyomtatott értesítőkben hosszabb hallgatás, következik. Nem hinnők azonban, hogy az ügy aludt. Való-