Révész Sándor: A bezi–enesei egyesült ágost. hitv. evang. keresztyén egyházközség története. Győr : Gross ny., 1908.

4 E most emiitett eset a másik oka annak, hogy a gyülekezet múltjára vonatkozólag oly kevés adat áll rendelkezésünkre. A mindenéből kifosztott lakosság ekkor jött idébb a mostani Bezi helyére s alapított uj községet. A régi falu helyén levő major és birtok még mind e mai napig Faluhely nevet viseli. Az újonnan felépült községben már külön lelkész nem volt, hanem „licentiátusi hivatalban levő prédikáló, esküttető és keresztelő mesterek" működtek. Ezek közül a következők neveit ismerjük: Kajári István. 1715-ben vagy 1716-ban hozták a hivek Felpécről. Csak rövid ideig volt Bezin, mert a mérgesi gyülekezet hivta meg rendes lelkipásztorául, hova felszenteltetvén el is távozott. Helyébe Turzó János választatott, ki „azon licentiátusi hivatalban érdemesen folytatta dolgát közöttünk, miglen itt helységünkben tartózkodott". Honnan jött ide, hova távozott innen, azt nem tudjuk. Utánna következett Somorjai Tamás. Melyik esztendőben kezdette meg munkásságát, arra biztos adatunk nincs, de 1732-ben már itt volt, a mit bizonyít az általa megkezdett anyakönyv. Somorjai Tamás hivatalában nagyon lelkiismeretes, másokkal szemben leereszkedő, nyájas ember volt, ki készséggel szolgált jó tanácscsal, örömét lelte abban, ha valakinek segítségére lehetett, a miért is igen szerették. Hogy iskoláját milyen kitűnően vezette, azt bizonyítja az 1748. március 3-án tartott egyházlátogatás. Ez alkalommal Perlaky József szuperintendens — nemeskéri lelkész — igen szép dicsérettel tüntette ki őt. Somorjai Tamás 1749-ben, még java férfikorában kénytelen nyugalomba vonulni. Ugyanis súlyos szembaja támadt s látóképessége meggyöngült. De azért itt maradt és még sokáig élt kedves hivei körében, kik mennyire ragaszkodtak hozzá, annak egyik bizonysága, hogy igen sok család hivta meg komának. Összesen hetven esetben kérték meg e tisztségre. Utódjául a „néhai győri evangelica ecclesia" volt magyar kántorát és tanítóját Drinóczy Mihályt hivták meg, ki készséggel fogadta el a meghívást s örömmel lépett az uj munkatérre. Mindezen licentiatus tanítók : „folytatták itt Bezi ecclesiában az ö hivat aljukat, tisztességesen az ö egyházi munkájukban, mind pedig böcsületesen az ő külső maguk viselésében." A vidék evangélikusai részére központ volt ekkor Bezi, mert bár másutt is voltak tanitók, de a keresztelés és esketés végett — mint azt az anyakönyv bizonyítja — idejöttek különösen a tóközi községekből.