Révész Sándor: A bezi–enesei egyesült ágost. hitv. evang. keresztyén egyházközség története. Győr : Gross ny., 1908.

5 így mintegy hatvan évig szabadon gyakorolhatták Bezin az evangélikusok vallásukat, sőt egy régi feljegyzés valami tisztán Bezit illető törvényadta „szabad vallási exertitiumot" is emleget. Azonban nemsokára megváltozott mindez. Hallgassuk meg csak a következő sorokat: „De minthogy az ördög mindenkor ellene volt és tusakodott az igaz isteni tiszteletnek, úgy ebben is keresett módot, miképen az ö katonái által akadályt szerezhessen az mi isteni tiszteletünknek Nem tarthatott hát sokáig a boldog békesség! Mint fentebb, Drinóczy meghívásánál idézett szavakból láttuk, a győri gyülekezet mint „néhai" van emlitve. Igen, mert 1749 március 18-án, azon az alapon, hogy Győr megszűnt véghely lenni, királyi parancsolattal a templomot bezárták, az evangélikusokat a vallás szabad gyakorlatától eltiltották, lelkészeiket és tanítóikat hivataluktól elmozdították. — A mint látszik, Győr után következett annak vidéke. Az 1756-ik év március 1-én váratlanul megjelentek Bezin a győri káptalan tagjai, a szolgabíró, a vármegye esküdtje, az újvárosi és fehértói plébánusok, valamint a földesurak, hogy vallásügyben vizsgálatot tartsanak, melyre Drinóczyt is megcitálták. Kíméletlen módon kezdették öt faggatni. Számtalan kérdéseik között a főbbek ezek voltak : Kinek engedelmével keresztel ? Hogy mer prédikálni ? Ki adott felhatalmazást a házasulandók összeesketésére ? A vallatott nem ijedt meg. Bátran adta meg a feleletet minden kérdésre. A mikor pedig a káptalan tagjai és a plébánusok zaklatták, a szentírásból vett idézetekkel válaszolva bizonyította be, hogy mennyivel jártasabb ő, a licentiatus tanitó, Isten akaratának, a szentírásnak ismeretében, mint a kanonokok és plébánusok. — Mi természetesebb, mint az egyszerű ember részéről jövő megszégyenítés nem tetszett a nevezetteknek, a miért is kivitték, hogy Drinóczy a néhány nap múlva, márc. 8—9 és 10-én tartott megyei gyűlésre idéztetett, mely gyűlés őt minden egyházi functiótól eltiltotta. Drinóczy azonban e határozattal semmit sem törődött. Hazatérve Bezibe, tovább folytatta nemes munkáját ezen vallomással: „Inkább kell engedni az Istennek, hogy nem az embereknek." Ezt megtudván, 1757 április 8-án újra kijöttek Győrből ugyancsak a fent emiitett urak, hogy ha kell hát erőszakkal is megakadályozzák Drinóczyt munkásságában. Ezt azzal vélték elérni, hogy elveszik az összes egyházi épületeket. De ekkor keményen ellentállottak a bezii evangélikusok. Azonnal azt kér-