Révész Sándor: A bezi–enesei egyesült ágost. hitv. evang. keresztyén egyházközség története. Győr : Gross ny., 1908.

29 Alapigék: 95-ik zsoltár 1—8 v. „Jöjjetek el örvendezzünk az urnák, vigadjunk a mi szabaditásunk kősziklájának! Menjünk eleibe háladással, énekeljünk neki dicsérettel. Jöjjetek el, imádjuk, boruljunk le arccal, hajtsuk meg térdeinket a mi teremtő Urunk előtt. Mert ő a mi Istenünk és mi az ő mezejének népei és az ő kezének juhai vagyunk. Ma, ha az ő szavát hallandjátok, meg ne keményítsétek sziveiteket. . . A felolvasott szentigék alapján ker. hivek egy komoly figyelmeztetést akarok lelketekre kötni: „Mikor az orgona hangját halljátok, meg ne keményítsétek a ti sziveteket/" ... Ne keményítsétek meg: 1. Ha szelíden hív Istenimádásra. 2. Ha lelkesítve buzdít az áldozatkészségre. 3. Ha riadozva szólit a küzdelemre. I. Korunkat — ezt a XX. századot — méltán nevezik a felvilágosodás, a haladás századának. De nem mondunk talán igaztalan dolgot, ha azt állítjuk, hogy ez a kor az anyagiságnak kora is. A világ ma lázas sietséggel rohan nemcsak a találmányok utján, hanem a muló javak, a pénz, a gyönyörűség, az élvezetek után is. Épen azért amilyen magasztos, felemelő érzést támaszt bennünk az emberi ész, tudomány dicső alkotásainak szemlélete, éppen olyan mértékben lesújtanak a lelki nyomor, az erkölcsi sülyedés mindinkább szaporodó jelei . . . Mert minden haladásnál az a kérdés ker. hivek, hogy az embereket közelebb vitte-e a boldogsághoz? Vájjon a lélek megtalálja-e a maga szükségletét a tudomány vívmányaiban, a zakatoló gépek lármájában és az emberi tülekedés zajában ? Vájjon nem egyoldalu-e a haladás, nincsenek-e elhanyagolva a lélek és annak javai? Mert mit használ a nagyság és dicsőség összes ragyogása, — ha haladásuk útját vérző szivek és kétségbeesett lelkek jelezik?! Pedig tagadhatatlan, hogy az emberiség nem boldog ker. testvéreim ! Avagy honnént van az, hogy minden fény és ragyogás dacára is az emberek lelkéből hiányzik az a valami, aminek ők nevet sem tudnak adni, de mi tudjuk, hogy az Istennel való békesség az?! honnét, hogy egymásután merülnek fel a társadalom és állambontó kérdések, honnét az a követelés, mely mindig több élvezetet és kevesebb munkát akar, honnét, hogy e világi nagyok annyiszor buknak a gyalázat posványába, az igazi nagyokat meg megkövezi e világ, honnét, hogy a családi kötelékek fennt és alant meglazultak, apa