Révész Sándor: A bezi–enesei egyesült ágost. hitv. evang. keresztyén egyházközség története. Győr : Gross ny., 1908.

30 a gyermek ellen, gyermek a szülő ellen emeli fel kezét, miért, hogy ma eladó minden, a becsület, a meggyőződés, az ártatlanság, honnét van az a vágy, mely csak élvezni, ragyogni akar, ha azért mérhetetlen nagy árt kell is fizetni: a lélek üdvösségét, — szóval honnét van, hogy mig olyan sokat tudunk, oly kevéssé vagyunk boldogok?! . . . Onnét ker. hivek, hogy a mostani idők sivársága kitépte a lélekből a Krisztusi hitet, az Istenimádás legelső szükségét, — onnét, hogy a vallástalanság, a mammon szeretete pusztit a lelkekben, — onnét, hogy ebben a lázas sietségben nem ér rá az ember foglalkozni azokkal, melyek az ő békességére szolgálnának! De hát nincsen egy hang, mely az emberiséget vészes álmából felébresztené s megállítaná önvesztébe való rohanása utján ? ... De igen is van ker. testvéreim! A vallásnak szelíd szava, az istenitiszteleti cselekvényeken elhangzó ének, ima és Ige, közelebbről az orgonának a szava is! Mert ha a mi templomaink egy-egy akadályai a teljes anyagiságba sülyedésnek, ha a mi tornyaink egy-egy ujmutatók, hogy az odafennvalókról viseljünk gondot, akkor a mi orgonáinknak hangja szelid hívogató szó, mely Istenimádásra hiv s mely lelkeinket Istenhez emeli. Ez az uj orgona fog titeket is testvéreim szelíden hívogatni Isten imádására! Óh, ha szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti sziveteket! Azt mondja alapigénk is: „jöjjetek el, imádjuk, boruljunk le arccal, hajtsuk meg térdeinket a mi teremtő Urunk előtt!" Jöjjetek el ide gyakran, hadd emelje ez a szelid hang a világi gondokba merült s elfáradt lelketeket a jó Isten igaz imádására! Ne legyen ennek szava soha kiáltó szó a pusztában, mely üres templomban, üres lelkekhez szól, hanem ha megnyílnak e szent ajtók, vegyüljön énektek, imátok ennek magasztos hangjai közé: „áldjad én lelkem az Urat és minden belső részem az ő szent nevét!" II. „De a hit cselekedetek nélkül meghalt ő magában" — mondja az apostol. Az igaz keresztyén hitnek, mely lelkünket Istenhez emeli, itt e földön tettekben, a szeretet és áldozatkészségben kell nyilatkoznia. Ezekre kell az orgona szavának titeket is lelkesíteni, azért meg ne keményítsétek a ti sziveiteket, ha áldozatkészségre buzdit. A történelem arra tanit meg minket, hogy igazán nagy dolgok csak ott történnek, a hol a lelkesedés, az áldozatkészség, a lemondás a tettek rugója. Ez volt az az erő, mely az apostolok nehéz munkáját diadalra segítette, ez vitte a keresztyén vértanukat