Révész Sándor: A bezi–enesei egyesült ágost. hitv. evang. keresztyén egyházközség története. Győr : Gross ny., 1908.

Orgonaszentelési beszéd. Tartotta: Pálmai Lajos győri lelkész Bezin, 1905. október 15-én. Egyszerűségében is magasztos, szerénységében is fontos ünnep virradt reátok keresztyén hivek, testvéreim az Urban! Amire évek óta hordogatjátok össze az áldozatkészségnek filléreit, ami után vallásos lelkülettel olyan régóta vágyódtok s amire ennek az Isten imádására rendelt hajléknak valóban már égető szüksége volt, — ime itt áll az a diszes új orgona, hogy nemsokára betöltse szent hangjaival ezt az Isten házát, melyhez gyermekéveiteknek, küzdelmeiteknek és boldogságtoknak annyi édes-bús emléke fűződik ! S ha méltán örül az ember valami jól végzett munkájának, nem kevésbé hálatelt lélekkel szólhattok ti is igy: „ez az a nap, melyet az Ur rendelt nekünk, örvendjünk és vigadjunk ezen !" De ugy látom ker. hivek, hogy az örömnek hullámai túl csaptak e szent ház falain, sőt községtek határain is, mert ime egybesereglettek közelről és távolról a rokonok, jóbarátok, hittestvérek, megjelenvén arra a szives evangeliomi meghívásra: „jöjjetek el és örvendezzetek velem!" . . . És vájjon mi az az esemény, mely ennyi együttérző szivet összehozott és ünnepi hangulatra indit? Nem világra szóló, de egyszerűségében is fontos és felemelő, mert ma az emberi ész egy csodálatos alkotását, egy orgonát akarunk szent hivatásának átadni, evang egyházunk egyszerű szertartása szerint Isten igéjével megáldani és megszentelni. Egy egyszerű hangszer ez, ker. hivek, és mégis nagy a jelentősége, mert mikor Istent akarjuk imádni, lelkünk előtt egy csodálatos világot, a hangnak világát tárja fel annak bűvös-bájos zengésével. A hang, az egy hűséges utitársunk ker. testvéreim, mely elkisér bölcsőnktől a koporsónkig. És mennyi örömet és fájdalmat, mennyi lelkesedést és aggódó félelmet, mennyi szeretetet és felkorbácsolt szenvedélyt, haragot tud lelkünkben támasztani!