Révész Sándor: A bezi–enesei egyesült ágost. hitv. evang. keresztyén egyházközség története. Győr : Gross ny., 1908.

26 önző maradiság, mely hivatásod terén utadat állja, munkádat méltányolni nem tudja és nem akarja, szavadra nem hallgat, sőt rágalmával boszusággal illet; másrészről családi körödben boldogság helyett kegyetlenül kinoz a sors: ne essél kétségbe, ne szórj átkot az ég ellen, hanem vedd fel a te keresztedet ezen szent vallástétellel, nincs oly szomorúság, mit Isten jóra fordítani ne tudna. Ki az Urban bizik, meg nem csalatkozik! Testedben hordozod a nyomorúság kínait. Hordozod heteken, hónapokon át, hogy reményed mar-már teljesen elhagy. Óh, tekints a golgothai szenvedőre! Ki oly megnyugvással viselte fájdalmait, példát adott, hogy az ő nyomdokait követnénk. Vedd fel a te keresztedet és meglátod, szomorú nagypéntekedet örvendetes húsvét váltja fel. Küzdelmes ugyan sorsunk, de annál becsesebb az áldás, annál édesebb a jutalom. Harcból áll az élet, de nemes harc az, melynek koronája az örök élet. Bátran előre hát! Erőt ad e hit, e szent meggyőződés: „Mind jó a mit Isten tészen, Ha oly pohárt iszom is, Melynek ize keserűen Én szivemnek esnék is. De eltűröm, Mert vig öröm Azt végtére követi, Bánatom megenyhíti." Ebben a hitben óh ember küzdj és bizva bizzál! Amen.