Révész Sándor: A bezi–enesei egyesült ágost. hitv. evang. keresztyén egyházközség története. Győr : Gross ny., 1908.

25 kenyeret, egy darab ruhát, nyújtani annak, ki viszont szolgálatot tenni képtelen? Halld mily szépen buzdit a költő is: „Isten a szegények részét a gazdagoknál tette le. Ha földi jóval meg vagy áldva ugy sáfárkodjál vele, Hogy megszegjed az éhezőnek Isten nevében kenyered " Igen-igen ekképen érti az Ur, midőn igy szól; „tagadjad meg magadat!" II. Azután pedig „vedd fel a te keresztedet!" A kereszt már a régi időktől fogva a szenvedés jelképe. E nélkül el sem képzelhető az emberi élet. Sokszor bizony fájdalmas teher hordozása sorsunk. És miért ? Miért sujt minket mennyei Atyánk, kiről azt tanultuk, hogy irgalma mindörökké megmarad ? Aliért kell fenékig üríteni a poharat, melynek ize oly igen keserű ? Nem azért szeretett Testvéreim! mintha az Ur elfordítaná kegyelmes arcát tőlünk, nem mintha öröme volna a mi könnyhullatásunkban. Nem haragvó és boszuálló Isten, ki megbünteti az atyáknak vétkeit fiakon és leányakon harmad és negyedíziglen, — 0 a végtelen kegyelem, ki irgalmasságot cselekszik ezer nemzedékig. Minden cselekedete szentség, igazság és áldás. Ha reánk méri a bajt, el is fordítja azt. Bölcsessége lesújt, hogy látva a nyomort, megismerjük az áldásoknak értékét. Küzdelemre hiv azért, hogy megtudjuk becsülni a fáradalmaknak jutalmát. Figyelmeztet gyengeségünkre, hogy elbizakodottságunkban ne keressük szüntelen a földet, hanem alázatosságunk ő hozzá emeljen fel. A fájdalom sötét borujára pedig felhozza az örömnek, boldogságnak szép derűjét. Ebben a meggyőződésben Atyámfia! békességgel vedd fel a te keresztedet! Az emberi gonoszság, vagy az elemi csapások elrabolták mindenedet. Mögötted a nyomor, előtted az inség. Ne csüggedj és ne zúgolódjál! Erős akarattal vegyed fel a te keresztedet! A kinek hatalma az inség pusztájában a szomjuhozóknak a sziklából vizet fakasztott, az éhezőket megelégítette, annak a jóságos Istennek karja meg nem rövidült, nem hagy el tégedet sem. Anyagi gond tán nem gyötör, de szived vérzik, szived fáj, mert a hol a legszebb reményeidet hitted megvalósulni, oít csalódtál leginkább. Mig egyrészről bánt a rideg közönyösség vagy