Révész Sándor: A bezi–enesei egyesült ágost. hitv. evang. keresztyén egyházközség története. Győr : Gross ny., 1908.

23 Azért e mai ünnepélyes órát is használjuk fel Jézusnak emez intő szavainak megértésére: „Jer és kövess engemet!" Mielőtt azonban elmélkedésemben tovább mennék, alázzuk meg magunkat Istennek szent szine előtt, s kérjük az ő hathatós segedelmét, mély buzgósággal igy imádkozván: Mi Atyánk . . . Alapige: Máté XVI. r. 24. v. „Akkor monda Jézus az ő tanítványainak: ha ki akar én utánnam jőni, tagadja meg magát és vegye fel az ö keresztjét és kövessen engemet." * * * Rövid néhány szóból álló, mégis mily sokat kifejező tanitás ez Keresztyén Testvéreim ! Az egész élet boldogságának, a halál utáni üdvösségnek feltételeit foglalja magában. Áldott az élet, boldog a kimúlás csak ugy lehet, ha Jézusunkat az általa kijelelt sokszor nehéz uton, mint tanítványai híven követjük. Kérdezzük azért: Hogyan leszünk Jézusnak igaz követői ? I. Ha megtagadjuk magunkat. II. Ha felveszszük a mi keresztünket. I. Hogy Jézusnak igaz követője légy, „tagadd meg magadat!" Tagadd meg magadat! Lesújtó szó! Mit kíván azUr? Azt talán, hogy elássuk testi-lelki tehetségeinket, tálentomainkat, abba hagyjuk a munkát, elvonuljunk e világtól, ne érezzünk, ne gondolkodjunk, ne cselekedjünk semmit? Nagyon tévesen gondolkodnék, ki ezt állítaná. Nem a tétlenségre, de a küzdelem mezejére hívott az Ur. Teremtönk szava az édenből kiűzött emberhez: „a te arczodnak verejtékével egyed a te kenyeredet!" Jézusod, példaadód buzdítása pedig: „munkálkodjatok míg nappal vagyon, mert eljő az éjszaka, midőn többé senki nem munkálkodhatik." És mondd nem-e érdemel dicséretet az a földműves, mesterember, hivatalnok avagy szolga, kit tevékenységben talál a reggel, a nap, az alkony egyaránt ? „Munkásság az élet sója, A romlástól mely megóvja. Csak az a ki nem hevert Várhat áldást és sikert M A szorgalom mindég méltó a maga jutalmára!