A Zalai Ág. Hitvall. Evang. Egyházmegye múltja és az egyházmegyebeli gyülekezetek története. Tapolca 1909.
A nagyvázsonyi ág. hitv. ev. egyházközség története
A nagyvázsonyi ág. hitv. ev. egyházközség története. I. Rz egyházközség statistikai állása. Nagyvázsony (1692 előtti neve Váson, Arx Vasonia, Vásonkeő volt) község Veszprémvármegye veszprémi járásában. A nagyvázsonyi ág. hitv. ev. egyházközség keletkezésére nézve egyházunk levéltárában adatok nincsenek, de hogy a reformatio kezdete utan rövid idő múlva terjedni kezdett itt a protestantismus, az több,- mint valószinü. Nagyvázsony végvar volt s mint ilyennek erőssége, az akkor még teljesen ép Kinizsi vár német katonasággal volt megrakva, kik között sokan voltak a protestánsok s valószinü, hogy e német zsoldosok ismertették meg Nagyvázsony és vidékével az uj tant, melyet Luther és Kálvin hirdettek. A régi egyház isteni tiszteletének nyelve valószínűleg magyar és német volt, melyet támogatni látszik azon körülmény, hogy anyakönyveiben, melyeket 1714-ben kezdtek vezetni, a magyar és német családnevek vegyesen fordulnak elő. 1526-ban megszűnt a nagyvázsonyi plébánia, a szerzetesek, kik még Kinizsi korából nagy számmal maradtak e vidéken, elmenekültek, előbb a török, később Bocskay és Bethlen hadai elől, igy szabadon terjedhetett a reformátió. Bocskay vezére Németh György előtt még nem, de Bethlen hadai előtt már önként hajolt meg Veszprém és Sümeggel együtt Vázsony is, ami arra enged következtetni, hogy sok lehetett a protestáns már abban az időben, akik azután nem fogadhatták ellenszenvesen a vallás és nemzeti szabadságért fegyverbe állottakat. A protestánsok sorsa az első időkben meglehetős szigorú volt e gyülekezetben is, mert nem tűrték nyilvános vallásgyakorlatukat, lelkészeiket pedig rabságra vitték. Többször küldöttek azért Bécsbe alázatos kérelmeket, hogy pásztoraikat eresszék szabadon, maguk pedig ne csak otthon, de nyilvánosan is tarthassanak isteni tiszteleteket. A kérések, a hűséges szolgálat s a nagy készséggel tett igéret, hogy küzdeni fognak a török ellen, arra bírták a protestánsok legnagyobb ellenségét, I. Lipót királyt, hogy 1675 január 13-án kelt levelében szabad vallásgyakorlatot biztosit ugy az ág. hitv. ev., 6*
