A Zalai Ág. Hitvall. Evang. Egyházmegye múltja és az egyházmegyebeli gyülekezetek története. Tapolca 1909.

A nagyvázsonyi ág. hitv. ev. egyházközség története

84 mint az ev. ref. felekezethez tartozóknak, melyben megparancsolja, hogy őket vallásuk szabad gyakorlásában senki háborgatni ne merészelje. Ez az eredeti diploma egyházunk levéltárában őriztetik. Az az I. Leopold, ki annyi protestáns templomot elvétetett, adott 1681-ben a lutheránusok és kálvinistáknak templom-épitési engedélyt. Ez a reformátió kezdetén megalakult anyagyülekezet, mely anyagi javakban az első időkben is igen szűken állhatott, mert hisz nem folytathatta foglalkozását békességben a folytonos háborúskodás miatt, később, az idők viszontagságai által gyakran megpróbáltatván : ugy a lelkek számát, mint a híveknek vagyoni állását tekintve, mindinkább fogyott és elerőtlenedett, épen azért kényszerítve lett, hogy a hitrokonok áldozatkészségéhez folyamodjék. Az egyházközség 1860-ban már annyira elgyengült, hogy lelkészt és tanitót fizetni képtelen volt, igy midőn megüresedet a tanítói hivatal, azt nem töltötte be, hanem az akkor választott lelkésszel, Steiner-Kövesi Károllyal az egyezség akként történt, hogy a tanítói díjazásnak egy része a lelkésznek adatik, ki azért köteles egy segédtanítót tartani, másik része pedig fenmarad az egyházközség javára és annak vagyonát gyarapítja, s ha az egyház annyira előrehalad, hogy képes lesz ismét önálló, rendes tanitói állást szervezni, ugy az kötelességévé tétetik. Az 1863. év nagy szomorúságot hozott a vázsonyi ág. hitv. ev. egyházközségre. Tűzvész pusztította el augusztus 27-én templomát, két harangjával együtt, mely az elhamvadt 18 házzal egyetemben a lelkész és tanitólakást is megsemmisítette. Az elpusztult házak birtokosai között sokan voltak hitsorsosaink s közülök nem egy jutott koldusbotra a pusztulás miatt. Még ugyanebben az évben, pár hétre a tűzvész után kiütött a marhavész, mely ismét csaknem minden gyülekezeti tagot sújtott. 1863-ban 300 forint tőkéje volt az egyházközségnek. Temploma, egyházi épületei 650 frtig voltak biztosítva az „Első Magyar Altalános Biztosító Társaságinál, de ez az összeg vajmi csekély volt arra, hogy újra építkezhessenek, a gyülekezeti tagok pedig képtelenek voltak arra, hogy saját erejükből állítsák fel a leégett épületeket. De Kövesi Károly lelkész mindent elkövetett, hogy ez a kisded egyház — mely