A Zalai Ág. Hitvall. Evang. Egyházmegye múltja és az egyházmegyebeli gyülekezetek története. Tapolca 1909.

Az egyházmegye múltja

15 fizetésére befizetni íognak. Esperes ur azonban ezen summát évenkint megkettőztetni fogja. Ezenkinvül a gyülekezetek évenkint borkollektákat ajánlanak fel, egyes hivek 283 frtot adakoznak s a fáradhatatlan Mezriczky csakhamar 2500 frt alapítványról tesz jelentést, az ő révén pedig gróf Eszterházy Károly az épülethez 15 ezer faltéglát és ugyanannyi cserépzsindelyt adományoz. Hogy az intézet szélesebb körben is ismertté legyen s hitsorsosaink erkölcsi és anyagi támogatását is megnyerhessék, erre nézve Horváth Zsigmond esperes veszi kezébe az ügyet: levelezésbe bocsátkozik egyházunk nagyjaival, Zsivora Györgygyei, Székács Józseffel, a nagynevű pesti lelkésszel, kinek révén József nádor nejét, a protestáns vallású, kegyes Mária Dorottya főhercegnőt is megakarták nyerni az iskola támogatására.*) De ígéretnél s dicsérő elismerésnél többet nem nyert az iskola seholsem. Zsivora maga is 50 frtos alapítványát 8 évi kamataival együtt (74 frtot) csak 1857-ben fizette ki. A mozgalommal szemben ugy az egyházkerület, mint az egyetemes egyház hidegek maradtak. Ennek dacára már 1841-ben elkészült az egyemeletes épület s még azon év őszén Erdős Márton tanár megkezdte a tanítást, miután Fábry Pál pesti tanár tantervet és órarendet dolgozott ki az iskola számára, a latin nyelvre a hetenkénti 28 órából, nem kevesebb mint 10 órát szabva ki. Alig nyilt meg azonban az iskola, a korábbi lelkesedés csakhamar lelohadt, az ügy körül buzgólkodó férfiak belátták, hogy erejöket meghaladó dologba mentek bele s vitték bele az egyházmegyét is s igy az iskolának biztos és virágzó jövőt alig ígérhetnek. Egyenetlenségek is merültek fel, az ügybuzgó Mezriczkyt teljesen magára hagyják, lehetetlen vádakkal ille*) Székács József levelét, melyet 1840. junius 27*én intézett Horváth Zsigmond espereshez, mint jellemző kis korképet itt közöljük : »A Kövágó-Eörsön állítandó főbb oskoláról bővebben tudósíttattam Zsivora ur által s mondhatom, hogy igen örtlltem Kegyetek vállalatának, többek között azért is, mivel tudtommal egyetlen egy iskolai intézetttnk sincsen, mely elhatározottan magas irányú és szellemű volna. Azonban a létesítés tán nehezebb lesz, mint első pillanatban gondolnánk, minthogy az adakozás és aláírás igen késedelmes és soványan gyümölcsöző telkek. A mi főuraink és tehetőseink beleunvák a sok aláírásba. Nálom egyszerre tán tíz aláírási iv is hever, ugy annyira, hogyha oly valaki jő, kit érdemesnek tartok a felszólításra, azt sem tudom melyiket nyújtsam neki. Abban ugyan megegyeztünk, s ez igen természetes, hogy mindketten (Zsivora úrral) az aláírást a lehethsegíg sürgetni fogjuk ; de Zsivora ur azt hiszi, hogy ezt csak akkor tegyük, ha majd ö jónak fogja találni, azaz ha az újságokban közölni fogja az eddig ada-