A Zalai Ág. Hitvall. Evang. Egyházmegye múltja és az egyházmegyebeli gyülekezetek története. Tapolca 1909.

Az egyházmegye múltja

16 tik, mi miatt keserű hangon mond le iskolai felügyelői tisztéről s számadását 1843-ban beterjeszti. E szerint a gimnázium vagyona állott az adósságmentes épületen kivül: 1. Készpénzben 1238 frt 24 kr. 2. Befolgt kamatokban . . . 644 „ — „ 3. Kötelezvényekben .... 11795 „ — „ 4. Kollekta és vett borok értéke 1059 „ 06 „ 5. Hátralékokban . . . . . 1799 , 26 , Összesen : 16535 frt 56 kr. váltó pénzben. Tekintve a viszonyokat, ez összeg eléggé tekintélyesnek mondható. De a vagyon nagy része alapítványokból állott és bár többször sürgették azoknak befizetését, behajtásukra, avagy biztosításukra nem akadt elég erős kéz; a később bekövetkezett politikai zavarok miatt pedig legnagyobb részük teljesen elkallódott. A nemzeti gyász napjaiban a gyermekkorát élt intézet sorsa is válságosra fordul. A tavaszkorában megtört csemete ritkán juthat virágzásra. 1849ben elveszti a nyilvánossági jogot s 1861-ig csak megszakításokkal folyik a tanítás. 1862-ben mintha újra felfrissült volna az iskola élete, a lelkészi kar dicséretes buzgalommal és áldozatkészséggel ajánlja fel támogatását, a pénzügyi zavarokat is rendezni próbálják, e miatt a tanári fizetést 400 frtról leszállítják 300 frtra. A tanulók száma ezen időben évenkint 10—15 volt. Uj remény élesztette az iskola barátait, mikor az 1867/8. tanévben a tanári széket Gyurátz Ferenc foglalja el, kit az egyházmegyei jegyzőkönyv az intézet ragyogó napjának, fenyes csillagának nevez s benne oly kincset bir, mely után már évek bosszú során epedve óhajtozott. kozők neveit. Azután majd együtt jáijuk sorba az itteni tehetősebb urakat. Vajha oly sikerrel munkálkodhassam, mely megfeleljen a bennem helyezett becses bizalomnak. A Buttler alapitvány (csak mint igéret a kővágóörsi iskolára) ügyében Zsivora ur már megirta a szükségeseket s igy én hallgathatok felőle . . . A nádornét illetőleg legtanácsosabb lesz, német nyelven, röviden, egyszerűen egy kérelem levelet feltenni, azt aláirni, az illető pecséttel ellátni és hozzám felküldeni, vagy mi még sokkal jobb volna — Taubnerhez. (Pesti iskola igazgató.) Én nem szeretek Budára átjárni, még ha hivatom is, s ezt csak akkor teszem, mikor elkerülhetetlenül szükségesnek találom. Taubner kötelességből is jár és igen igen örömest is jár s igy minden esetre tanácsosabb lesz őt választani, már csak azért is mivel — sub rosa! — ő az ilyesmik által által igen nagyon megtisztelve érzi magát. Tessék fogadni azon nyilatkozásomat, hogy Kegyednek országos hatású törekvéseit mind én, mind mindnyájan méltatni tudjuk . . .«