Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.
I. Figyelemreméltó részletek Magyarország történetéből különös tekintettel Baranya megye és Magyarbóly község történetére,
16 Magyarország, területére nézve a 13-ik, népességére nézve, a 8-ik helyet foglalja el. A diélbaranyában élő, különben derék, szorgalmas g. kel. szerbeket, kiknek elődei Nándorfehérvárnál, a mai Belgrádnál, a mohamedán törökök ellen, a magyarokkal együtt küzdöttek és a magyarokkal békességben éltek, rossz tanácsadói félrevezették. A világháború után a szerb katonaság országunk délvidékét megszállták, s többek között az u. n. „baranyai háromszöget" is 34, jobbára ref. magyar községgel elcsatolták. Trianon folytán, ev, híveink keserves filléreiből és áldozatkészségéből alapított és fenntartott pozsonyi, eperjesi ev. teológiánkat, felsőlövői tanítóképzőnket, hol a magyar hatóságok lojalitásából, nemzeti kisebbségi iskoláink részére németül is tudó tanítókat képeztek ki, oktalanul elrabolták. Sopront és az ottani ev. lelkészképzőnket is el akarták venni, ámde a jó Isten és Sopron és környékének hazafias lakossága, ezt nem engedte. A magyar nép igazát méltányló nagyhatalmak, különösen angol és olasz befolyásra, 1921. dec. 14-én népszavazást rendeltek el. Sopron és környékének nagy többsége, hazafias lelkesedéssel, Magyarországhoz szavazott. Ezt a példaadást elfelednünk nem szabad. Sopronban a népszavazás emlékére, a várostorny alatt egy „Hűségkaput" emeltek, s a város nagy erkölcsi jutalmul, a „Civitas Fidelissima", vagyis a „Hűség városa" nevet nyerte. Mindazok pedig, kik évszázadok óta, a magyar állam jóvoltából, nyelvüket, vallásukat, megtarthatták, s teljesen egyenrangú polgárokként lelki és anyagi javakban gyarapodhattak, mégis hamis prófétákra hallgatva, második jó édesanyjukat elárulták, vagy elárulják, azok Júdás lelkek, s nem is tartjuk őket keresztyéneknek, mert Jézus követőinek azt parancsolta: „Adjátok meg, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek!" (Máté 22, 21). Amint Sopron és környéke, úgy az elszakított többi rész is visszakerül egykor az anyaországhoz, mert így csonkán, folyton vérző sebbel országunk népe megélni nem tud, s az elszakított részek is megváltás után sikoltanak, s belekiáltják a világba: „Csonkamagyarórszág nem ország, egész Magyarország mennyország!" A Pesti Hirlap reviziós verspályázatán, első díjjal jutalmazott, gyönyörű szép versben, a magyar költő, Falu Tamás a nemzet fájdalmát, vágyát, szent igazságát így fejezi ki:
