Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

I. Figyelemreméltó részletek Magyarország történetéből különös tekintettel Baranya megye és Magyarbóly község történetére,

17 Magyar visszhang. Irta: Falu Tamás. Nem kell nekünk a más folyója, Nem kell nekünk a mások bérce, Csak magyar hegy és magyar róna, Ahogy az Isten rég kimérte. Nem kell nekünk idegen égbolt, Egy porszeme sem a világnak, Csak az kell, ami a miénk volt, . . . Igazságot Magyarországnak! Szép határunk nem is határ volt, Hanem Isten ölelő karja. Helyette most egy szörnyű gyászfolt Sötétlik az árva magyarra. De ezt a gyászövet letesszük, Hallók hallják, lássák, kik látnak, Vérünkkel a földgömbre festjük: Igazságot Magyarországnak! Szavunk, imánk keljen viszhangra, Mely zúgva, hullámozva árad, Határ, határnak tovább adja, Nép, a népnek, haza, hazának. Mely zengő világűrbe vágtat, Egész mindenség ezt kiáltsa: Igazságot Magyarországnak! Ungarisches Echo. von Thomas Falu. Übersetzt von ev. Pfarrer Wilhelm Stráner. Wir brauchen nicht der Andern fremde Flüsse, Wir brauchen nicht der Andern fremde Gauen, Nach Ungarns Berg und Tal steht das Gelüste, Wie Gottes Hand sie längst gemessen und hiess bauen, Wir brauchen keinen andern fremden Himmel, Nein, nicht ein Staubkorn aus dem Weltenall. Nur blos, was unser war, das soll uns werden .. . Gerechtigkeit für unser Ungarland! Vértesi.