Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

VIII. Borjúd község jelenlegi fekvése, lélekszáma, továbbá keletkezése és régi lakói

130 2. Az első evangélikusok beköltözése Borjádra. Borjád mint Magyarbólynak filiája. Első tanítói: Buss Henrik, Kring János, Bíssínger Miklós és Klein György. Harang és temetővétel. Első imaház és iskola. Az első ev. Ringért János, 1845-ben költözött Magyarbólyból Borjádra. Utána hamarosan jött Schneider Bernát Majosról, azután Peller Péter, Binder Jakab, Lach András, Mergl György, Friedrich Henrik. A Till, Mohr, Lovescher, Fridrich, Reiber, Rohrer, Goltz, Luy, Lach, Maisz családok bátaapáti, Binder, Peller Diwi, Schwarz, Koch (Engelsbach) mórágyi, Kerber, Rausch, Müsch, Pechtl, Schuchmann, Ungerbiller, Lafferton (Laffertong, Elzász Lotharingen), majosi, Tippel, Hilgerth, Knoch, Krebsz, Neuhäuser, Schott, Wegmann, nagyszékelyi, Nágel, nagyszékelyi és varsádi (Niederklein in Nassau-Scharbrücken), Loosz, Stork, Sturm, hidasi, Jordán, zsibriki, Wenzel, Buschbach, Pest, (Zweibrücken) szárazdi, Ritz, Pitz, bonyhádi, Mailach kétyi, Weisz, Ringerth (Felsőhessen), Taupert (Oberlais-Hessen), felsőnánai, Hecker alsónánai, Ungár, gyönki, Klein, varsádi, gyönki (Igstadt-Hess-Nassau), Kaippel, alsólövői, Neid pinkafői, Paul keszőhidegkuti származású. Eleinte a kevésszámú ev. gyermekeket, egy Kr einer János nevü, egyszerű földműves tanította meg írni, olvasni. 1847. okt. 25-én, Borjád, mint filia, Magyarbólyhoz csatlakozott és Roykó lelkésszel szerződést kötött. Az iskolai tanítást és istentiszteletet eleinte egy szalmafedeles magánházban tartották. Az 1848/49-i magyar szabadságharcban, a borjádi evang. németajkú hívek, az u. n. „Nyárádi szabadcsapatokéban (a mostani Nagynyárád volt akkor a járás székhelye) voltak beosztva, s a magyar szabadságért küzdöttek. Ezalatt minden évben, mindig több és több evang. telepedett le a községben. 1853-ban megválasztották az első tanítót, Buss Henriket. Majd ennek eltávozta után, 1855-ben, Kring Jánost, ki azonban szintén nem sokáig működött itt. 1856-ban, 138 fr.-ért, egy harangot szereztek. 1858-ban pedig, miután a r. k. temetőben nem engedték meg a temetkezést, külön ev. temetőt vettek. A borjádi evangélikusok ezen időben nagyon összetartottak, és lélekszámban, hitben és anyagiakban is mindjobban megerősödtek. 1895. év elején, iskola és imaház céljára, a falu közepén,