Vértesi Zoltán: Magyarbóly ev. egyházközség és filiái története. Pécs 1940.

VI. Vértesi Zoltán zárószava Magyarbóly történetéhez

112 büntetésüket, de lehet 3. egy harmadik oka is, amint a bibliai Jób történetéből tudjuk, midőn a hatalmas Isten a ránk mért csapással, próbára teszi gyermekeit, hogy elég erősek-e a keresztyéni hitben, türelemben, a múló világi javak lemondásában és önfeláldozó szeretetben. Jób, midőn háza, jószága elégett, s gyermekei meghaltak, az Ürban való hitét és reményét még sem adta fel, hanem azt mondotta: „Az Úr adta, s az Úr elvette, áldott legyen az ő szent neve!" És az ő hitéért, a jóságos Isten újból megáldotta gyermekekkel és sokkal nagyobb gazdagsággal. Azért mondja az ének költő is: „Hullámok, ha rémítenek, Mérhetetlen víz felett S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sión sohase feledd el, Ő megvívhat tengerekkel!" Vigyázzunk és imádkozzunk

t éljünk békességben, hitben és szeretetben e rövid földi életben, hogy sem községünket, sem hazánkat, sem testünket, sem lelkünket, az árvizek és vétkek szenynyes hullámai el ne borítsák, s akkor a könyörülő Isten is megáld bennünket és amint hazánkra, úgy községünkre nézve is beteljesül a legnagyobb magyar államférfiú, Gróf Széchenyi István mondása: „Magyarország, illetve Magyarbóly, nem volt, hanem lesz!"