Schmidt K. J. – Markusowszky Sámuel – Ebner Gusztáv – Freuszmuth Frigyes: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története II. rész (Pozsony, 1906)

II. Az istentiszteleti élet. Irta Schmidt Károly Jenő. Fordította Hamvas József - Az istentisztelet a pozsonyi evangelikus egyházban - Második korszak. Az istentisztelet újraéledésétől az első racionalista énekes könyv behozataláig 1682–1788

egészen a XVII. századra emlékeztet, sőt részben a régi »Pozsonyi könyvecske« gyermek-katekizáló kérdéseinek némi bővítése csupán. Az istentisztelet külső menetén, amint emiitettem, egyelőre nem sokat változtattak. Legnevezetesebb ujitás volt az u. n. retenciónak a feloldozási formulába való illesztése a bünbánás után, a vasár- és ünnepnapi istentisztelet elején

1). Uj a nagy ünnepekre való előkészítő imádság is és, amint látszik, az a szokás, hogy Szent Háromság vasárnapján az athanáziusi hitvallást olvasták föl az epistóla helyett. Egyébként csak óvatosan és feltűnés nélkül változtatták meg a formulák és imádságok szövegét. Az imádságokat különben alkalom szerint ujabb agendákból vették, igy pl. a szász »Vollständiges Kirchenbuch«-ból (1731) és a hasonló cimmel 1743ban megjelent kóburgi agendából. Hogy e korszak vége felé milyen volt az istentisztelet lefolyása, annak bemutatására álljon itt az 1776 december elseji templomavatás rendje. Előttevaló nap az utolsó reggeli istentiszteletet még a templomban tartotta Dobay lelkész, mely a külön e célra készült hálaadó imádságot kivéve, szokott módon folyt le és a dallal : Istennek hála, elvégeztetett... véget ért. A vecsernye már az uj templomban volt. A régi vecsernye bekezdéssel kezdődött és Ribiny 1. Kir. VIII. felett elmélkedett. Az áldás után »muzsikás« kantátét adtak elő és az istentiszteletet ádventi énekkel (Jöjj el hozzánk, drága váltság . . .) végződött. Az ünnepi főistentisztelet reggel fél 8-kor kezdődött: Jövel Szent Lélek, Ur, Isten ... és Dicsérd, én lelkem, az Urat . . . énekekkel, erre zenés »Missa brevis« következett. Az oltári szolgálat a már leirt módon folyt le, Dobay végezte és erre az alkalomra készült kantáté következett. Az egyházi be*) Retenciónak a bűn megtartását nevezték, vagyis annak kijelentését, hogy akik nem bánják bűnüket, nem számithatnak bocsánatra. A formula, mely egész bünlajstromot tartalmaz, Góthából származik.