Schmidt K. J. – Markusowszky Sámuel – Ebner Gusztáv – Freuszmuth Frigyes: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története II. rész (Pozsony, 1906)
II. Az istentiszteleti élet. Irta Schmidt Károly Jenő. Fordította Hamvas József - Az istentisztelet a pozsonyi evangelikus egyházban - Második korszak. Az istentisztelet újraéledésétől az első racionalista énekes könyv behozataláig 1682–1788
szédet a 93. zsoltár 8. verse alapján Ribiny mondta. Témája ez volt: Az istennek szentelt ház igazi ékessége: mi ez az ékesség, mit ébreszt föl bennünk és mire indít. A prédikációt Ribiny alkalmi imádsága követte. Végül Jösz, pogányok világossága. . . ének 1). Nagyon megváltozott a „muzsika." A „Missa brevis" megmaradt ugyan, de a motett lasankint a kantáiénak adott helyet, mely a hagyományos operai menetben — recitativ, ária, kar — végre az egyházi zene teljes elvilágiasodását eredményezte. Még a mély Bach Sebestyén is többször áldozatul esett ennek a veszedelemnek. Hogy kantatéi közül egyik-másik a pozsonyi kórusra tévedt-e, azt nem lehet megállapítani. A kantáte helye az oltári ige után, a hitvallás előtt, tehát a motett helyén volt. Tartalmilag a prédikáció alapigéjéhez csatlakozott és előrebocsátott prédikációnak is tekinthető 2). A zenedarabok között 1718-ban még voltak régi partitúrák, közöttük Kusser és Capricornus kompozíciói. A zenekar akkor már jobbára csak vonós hangszérekből állt, de volt két rézdob és egy spinett (a zongora őse 3). Később (1742) a zenedarabok néhány vecsernyére és 19 Kopp-féle áriára olvadtak le, de megvoltak a fontosabb fuvóhangszerek. Az igazi, stílszerű egyházi zene iránt való érzék hanyatlóban volt. A gyülekezet éneke bizonytalan lett és a már állandó orgona kiséret mellett haladt 4). Erre már a sok uj melódia miatt is szükség volt, amelyeket a pietizmus teremtett. Ezek a lágy, édeskés, az akkor modern operai zenéhez simuló egyszerűen „Hallei melódiákénak ne*) Az ünnepi beszéd az alkalmi imádságokkal, az előtte való nap és az ünnepnapon előadott kantátákkal Patzko F. A.-nál jelent meg nyomtatásban. Az imádság a közeledő felvilágosodás nyomait mutatja, ellenben az egyházi beszéd biblikus és erővel teljes. 2) V. ö. Liliencron: A liturgiái zene története, főleg 166. és köv. 1., úgy szintén Koch: Az egyházi dal története, V. k. 634. és köv. 1. 3) L. a templomi leltárt 1718-ból. 4) L. az 1724 ápr. 27.-én kelt konventi határozatot.
