Schmidt K. J. – Markusowszky Sámuel – Ebner Gusztáv – Freuszmuth Frigyes: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története II. rész (Pozsony, 1906)

II. Az istentiszteleti élet. Irta Schmidt Károly Jenő. Fordította Hamvas József - Az istentisztelet a pozsonyi evangelikus egyházban - Második korszak. Az istentisztelet újraéledésétől az első racionalista énekes könyv behozataláig 1682–1788

Hány lélek emlékszik meg hálával az örökkévalóságban arról, amit itt kapott és moncl köszönetet az itt osztott vigasztalásért. És mindez egy csapásra megszűnt 1672 július 18.-án. Az utolsó istentisztelet július 16.-án, reggel volt és 1, Makk. IV. 1—26. olvasták föl. Ettől a naptól kezdve tiz esztendőre némaságra volt kárhoztatva Isten igéje. Megszűnt a templom, a prédikáció, az evangeliom hirdetése. Kimondhatatlan szomorúság feküdt az üdvösség után sóvárgó lelkekre és úgy látszott, mintha az Ur rendelése volna, hogy Pozsonyban ne legyen megszentelt hely az igaz istentisztelet számára. Második korszak. Az istentisztelet újraéledésétől az első racionalista énekeskönyv behozataláig. 1682-1788. Mikor a halálos dermedtség kimondhatatlanul nehéz szomorú évtizedére 1682 nyarán a pozsonyi evangélikus gyülekezel újra föléledhetett, az volt az élet első jele, hogy a lelkészi hivatalt és a kegyelmi eszközök rendszeres használatát, tehát az istentiszteletet megint fölállították. Ez természetesen kezdetben egészen megváltozott külső viszonyok között történt. Isten nevében teljesen ujat kellett építeni. A város oltalmazó patronátusa megszűnt, tehát a gyülekezetnek mindent a magáéból kellett előteremtenie. Bár a hívek száma szinte ezerrel fogyott, a vállalkozás mégis sikerült, mert mélyen gyökerezett a szivekben az evangéliom. Erős volt a hitük s ezért minden szegénységük mellett is gazdagok voltak. És az az öröm, hogy megint hallhatják az evangéliomot, besugározta a külső szegénységet, amit az uj alkotás egyelőre mutatott.