Schmidt K. J. – Markusowszky Sámuel – Ebner Gusztáv – Freuszmuth Frigyes: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története II. rész (Pozsony, 1906)
II. Az istentiszteleti élet. Irta Schmidt Károly Jenő. Fordította Hamvas József - Az istentisztelet a pozsonyi evangelikus egyházban - Első korszak. Az evengelikus istentisztelet berendezésétől a templomok elvételéig 1606–1672
tisztelethez. 1657-ben, tehát alig húsz év múlva, a templomot újra,»szépen felékesítették« (mint Danninger mondja), az emporiumokat és az orgonát szép alakokkal diszitették és kifestették. Ebben az évben állítottak föl uj oltárt is. Az oltár díszítésére már előbb is sokat tettek. 1637 augusztus 3.-áról maradt templomi leltári jegyzék szerint sok oltárkendő, antependium, takaró, vela, stb. volt. E jegyzék bővítése 1651-ig tart és az egyházi kincs, főleg a szentedények gyarapodásáról tanúskodik. Örömmel látták tehát a diszes teritőkkel borított, tartókkal és fényes urvacsorai edényekkel díszített oltárt, melyről még az ezüst virágtartók sem hiányoztak. 70 darabja volt az egyházi kincsnek, ebből 30 kehely, együtt mintegy 24 ezer forint értékben. Az ezüst keresztelő medence magában 300 arany forintot ért. — A prédikátorok számára hat rend egyházi ruha volt, ezekre öltötték föl az albát 1). A rendet szigorúan megtartották. E korszak utolsó éveiből maradt egy az egyházfi számára kiadott rendelet, mely utasitja, hogyan végezzen mindent rendben és pontosan. Az oltár díszítésénél külön megjegyzik: »Amilyen az ünnep, olyan a díszítés«, — tehát a liturgiái szinek változására, az egyházi évvel kapcsolatban szigorúan ügyeltek. így tehát a gyülekezet méltóképen feldíszített templomában szigorú, kedves rend szerint folyt az istentiszteleti élet ; melyben gazdagon nyilt alkalom a kegyelmi eszközöknek, az igének és szentségeknek befogadására. És a gyülekezet tudta, milyen drága kincse neki szép istentisztelete : odatolult a szószék, gyóntató és oltár köré. Másutt lakó atyafiak is, különösen a szomszédos Ausztriából, Pozsonyban tudták lelki hazájukat. A templomlátogatás mértéke a perselypénz: 1671-ben 1766 tallérra rúgott. 1) L. az egyházi ruha színeinek szellemes magyarázatát Delitzschnél, Iris, Lipcse 1888, 21. és köv. lap.