Schmidt K. J. – Markusowszky Sámuel – Ebner Gusztáv – Freuszmuth Frigyes: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története II. rész (Pozsony, 1906)
II. Az istentiszteleti élet. Irta Schmidt Károly Jenő. Fordította Hamvas József - Az istentisztelet a pozsonyi evangelikus egyházban - Első korszak. Az evengelikus istentisztelet berendezésétől a templomok elvételéig 1606–1672
kora volt. A tanban Isten adományát látták, változatlanul akarták ezt megtartani és a hivekkel közölni. A gyülekezeteket nem elégitette ki a római egyház mindenféle „újítása", tudták mit akarnak, mi kell nekik : a régi, meg nem hamisitott evangéliom. A tiszta evangéliomi tanitásnak a hitvalláshoz hü magyarázatában kerestek szükséges és jó védelmet a prédikátornak minden egyéni önkénye ellen. A pozsonyi gyülekezet is tisztában volt ezzel kezdettől fogva. Minden lelkészét azzal a határozott kijelentéssel hivta meg, hogy „mindent hiven a szent prófétai és apostoli irások, a régi elfogadott szümbolumok, a tiszta ágostai hitvallás, Formula Concordiae szerint cselekszik, minden hamis tanítással szemben, akármilyen neve legyen is, híveit szorgalmasan intse és ezeket maga is kerülje" *). Tartalmát tekintve a prédikáció ebben a korban csak igazhitű, azaz tisztán és igazán evangéliomi lehetett. Formailag persze kora Ízlését követte az iskolás alaposságban és terjengősségben, képet képre halmozó dagályban és leleményes szócsavarásban 2). Csak kiváló tehetségű prédi kátorok tudtak ettől az Ízléstelenségtől szabadulni és feleemelkedni a közvetlenségig és üdeségig, ami Luthert páratlanul és utolérhetetlenül jellemzi. Például Nicolai Fülöp, Arndt János, Herberger Valerius, Müller Henrik, Seriver Keresztély és mindenek előtt Schuppius Baltazár, a hatalmas hamburgi népszónok. A pozsonyi prédikátorok is koruk ízlését szolgálták. Kimerítő jellemzést azonban nem adhatunk, mert az a kevés emlék, ami ránk maradt, nem nyújt elegendő anyagot. *) Így Stumpf János meghivó levelében, 1623 július 26.-áról, Pozsony város feljegyzéseiben. 3) L. e fejezethez Zezschwitz szűk szavú, de szellemes munkáját a prédikáció történetéről Zöckler theol. kézikönyvében. 3. kiad. München 1890, 4. köt. 230. és köv. 1. főleg 320. és köv. 1. Jellemző szemelvényeket ád Beste : A legjobb egyházi szónokok a régi lutheri egyházban Luthertől Spenerig. 3. kötet, Lipcse 1856. és köv. években, különösen figyelemre méltó a II. kötet.
