Schmidt K. J. – Markusowszky Sámuel – Ebner Gusztáv – Freuszmuth Frigyes: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története II. rész (Pozsony, 1906)
II. Az istentiszteleti élet. Irta Schmidt Károly Jenő. Fordította Hamvas József - Az istentisztelet a pozsonyi evangelikus egyházban - Első korszak. Az evengelikus istentisztelet berendezésétől a templomok elvételéig 1606–1672
dalban (Wir glauben all an Einen Gott). A k o 11 e k t a tehát elmaradt. Következett a beszéd, az ige felolvasása előtt közbeszúrt állandó énekkel (Herr Jesu Christ, Dich zu uns wend 1) és a Mi Atyánk. A prédikáció után előszőr hirdetések: a rendkivüli istentiszteletek, temetések, házasulandókról stb., azután imádság a jegyesekért, betegekért, áldott állapotban levő asszonyokért, utasokért, az Ur vacsorájához járulókért, háború idején a hadseregért. Erre az egész lutheri egyházban elterjedt általános imádság következett: Mindenható, kegyelmes, örök Isten, Urunk Jézus Krisztus atyja, stb., Mi Atyánk és ároni áldás. Ének, vagy ismét „muzsika" tartama alatt meggyújtották az oltáron a gyertyákat és megkezdődött az egész gyülekezet jelenlétében az úrvacsora és pedig Volprecht féle urvacsorai intés felolvasásával, mely a bevezető beszédet pótolta, Rövid imádság után alelkész elének elte a Mi Atyánkat és a rendelési igéket. Ének után (Wir glauben alle und bekennen frei . . .) a hivők az Ur asztalához járultak és térdelve fogadták a szentséget. A kiosztás alatt vagy a gyülekezet énekelt megfelelő éneket, vagy „muzsikáltak". Arra az antifonára Danket dem Herrn, denn er ist freundlich, Halleluja — Und seine Güte währet ewiglich, Halleluja ! a lelkész a lutheri hálaadó kollektát imádkozta, a kar ámennel felelt, úgy szintén az ároni áldásra is, befejezésül Isten irgalmasságáról énekeltek (Gott sei uns gnädig und barmherzig). Ami itt legelébb feltűnik, az a gyülekezetnek szinte föltétlen hallgatása. A dalokon kivül se nem szól, se nem énekel a gyülekezet. Minden felelet a kórusnak van kiosztva, mely az eszményi gyülekezetet képviseli és lutheri felfogáshoz képest túlságos nagy tért foglal el. Mért Ítélték a gyülekezetet ilyen tétlenségre? Egyik oka az lehet, hogy ezt még a római katholikus istentisztelet idejéből megszokták, másik oka *) A templomavatásnál „Allein Gott in der Höh sei Ehr . . dalt énekelték. L. Wegelin 4. 1.
