Schmidt K. J. – Markusowszky Sámuel – Ebner Gusztáv – Freuszmuth Frigyes: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története II. rész (Pozsony, 1906)

II. Az istentiszteleti élet. Irta Schmidt Károly Jenő. Fordította Hamvas József - Bevezetés

(v. niceai) hitvallás elmondásával, vagy „Mi mindnyájan egy Istenben" énekkel. h) a prédikáció; i) általános imádság; j) az offertórium (= áldozás) énekkel, átmenetül a k) prefációra (= bevezető beszéd) és szanktuszra (== háromszor szent), mint az ajkak dicsérő áldozatára; 1) intés az Úrvacsora előtt m) előkészitő imádság a Mi Atyánk-kai; n) a rendelési igék; o) agnus Dei (== Krisztus, Istennek báránya . . .) p) az Úrvacsora osztás előtt vagy alatt; q) hálaadó imádság; r) áldás. Ebből látható, hogy a lutheri teljes istentisztelet mindkét kegyelmi eszköznek, tehát az igének és a szentségnek közlése. Ez az általános keresztyén hitélet kivánságának meg is felel: Krisztus jelenlétét lelkileg és testileg kell átérezni. Szépen mondja Löhe : „A főistentisztelet liturgiájának gondolatmenetét két csúccsal kiemelkedő hegységhez hasonlíthatom, az egyik, mint a Horebnél és Sínainál, alacsonyabb mint a másik. Az egyik csúcs a prédikáció, a másik a szentség az oltárnál, amely nélkül teljes istentiszteletet e földön nem képzelhetek. A főistentisztelet alatt egyre emelkedik az ember, míg végre az Ur asztalához ér, ahol már nincs magasabb pont, csak a mennyek országa"

1). A mellékistentisztelet (a hétköznapi) a reggeli és esti istentisztelet hagyományos, de enyhén egyszerűsített formái között mozog. Itt van helye a folytatólagos írásmagyarázatnak és a katekizáló tanításnak, mi g a főistentisztelet prédikációja az egyházi év ') L. Löhe : Agenda luth, hitvallású ker. gyülekezetek számára, II. kiad. Nördlingen 1853, I. r. XIV. 1.