Schmidt K. J. – Markusowszky Sámuel – Ebner Gusztáv – Freuszmuth Frigyes: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története II. rész (Pozsony, 1906)
II. Az istentiszteleti élet. Irta Schmidt Károly Jenő. Fordította Hamvas József - Bevezetés
A szent hely szolgálatában megszentelődhetik és legszebben fejlődhetik. A művészet legfenségesebb alkotásait a k eresz tyénséggel, sőt egyenesen a keresztyén istentisztelettel kapcsolatban hozta létre s viszont ez a kapcsolat adta meg a keresztyén istentiszteletnek az egész embert, szellemi és érzéki természete szerint egyaránt megragadó jellemvonását. Ha Schleiermacher nevezetes mondása szerint az istentisztelet ábrázoló cselekvés, azza csak a művészet által lehet 1). Idézem Löhe Vilmos szavait: Költészet! Sohasem fönségesebb, sohasem egyesiti magában a költés minden faját tisztábban és szebben, mint a keresztyén gyülekezet istenteletében. Költészet — liturgia — fő istentisztelet — kommunió: van-e ehhez fogható eposz, mely rím és ritmus nélkül a négy evangéliomból fakad és isteni egyszerűségben, gazdagságban, mélységben minden emberi formát fölülmúl? Ez az istentisztelet eposza. Hát a lirai költésben van-e az istentisztelet himnusaihoz, ódáihoz, zsoltáraihoz fogható? Van-e dráma, költői cselekvés, melyet összehasonlíthatnál a kommunióval, melyben Isten és ember egy közös cél után együtt küzdenek? Itt egyesül minden művészet, meghajtja zászlaját és leteszi koszorúját. Ez a költészet !" Amig a művészet a maga szümbolumaival csak segítő eszköz, az ige tiszta hirdetése és a szentségeknek rendelés szerint való kiosztása fődolog marad, a művészeteknek az istentiszteletben való alkalmazása ellen nem lehet szót emelni. Különben, ha történeti szempontból nézzük, az istentisztelet hanyatlása a középkorban nem a művészei széles körű alkalmazásából, hanem a keresztyén eszme elferditéséből támadt. Mikor Krisztus áldozatának erejét már nem ismerték föl, cselekedetekkel keresték 1) L. Kahnis (Lipcse 1865), Harnack, Rietschel idevágó liturgikai munkáit, főleg Müllernek a keresztyén művészetről és a szümbolikáról irt cikkét Vilmar „Pastoral-Theologische Blâtter-jében" X. köt. 8-21. 1.
