Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)
II. A reformáció első nyomai Pozsonyban
tekintélyes bécsi polgár úgy beszédeiben mint irataiban minden kerülgetés nélkül elvetette a pápás tantéleteket. Bíróság elé vitték. Nagyhatású védőbeszéde és a városi tanács védelme ellenére bebörtönözték, börtönében minden eszközzel állításai visszavonására akarták rábirni. Állhatatos maradván kivégezték. Kivégeztetésekor a melléje adott lelkésznek nem gyónt, hanem azzal utasította el: Hagyj magamra, menj dolgodra, ha 80000lelkem volna is, mindegyiknek jó dolga volna, mert hiszek Isten kegyelmében. 1526-ban a bécsi egyetemi tanárok nyíltan megvallották, hogy ők nem tudnak minden egyes tantétel nyomára jutni, mert mihelyt megjelenik, a közönség mindjárt elkapkodja és magánál tartja. Az uj vallásos irány vértanúinak száma nem lehetett épen csekély, 1) tekintve hogy az 1523.-iki törvény már kivégzéssel fenyegeti a lutheránusokat és hogy abban az időben a kivégzés sokkal kevesebb előző jogi formalitással járt, mint most, a kor erkölcsei is általában nyersebbek és alsóbbrendű hatóságok: városok, földesurak rendelkeznek a ius gladii-val, a halálositélet végrehajtásának jogával. Első tekintetre tehát azt várnók, hogy az 1525. IV. t.-cikk következtében még nagyobb a martyrok száma, mint előzőleg. És ha mégsem úgy van, a kivégzések száma nem lesz tömegessé, azt én nem abban látom, hogy a magyar embernek nincs hajlama a kegyetlenkedéshez, hisz a hóhér egyforma kegyetlen, akármilyen nemzetbeli legyen is, és ha egyszer törvény, akkor azt végre kell hajtani, aminthogy épen Werbőczyről tudjuk, hogy megkínoztatott vallásuk miatt jobbágyokat, pedig róla nem lehet mondani, hogy keményszívű ember lett volna. Azzal sem magyarázhatjuk a tudomásunkra jutott tör*) Salamon Ferenc : A reformátió történetéhez Magyarországon. Kisebb tört. munkái. Révész Imre: Dévay Biró Mátyás, első magyar reformátor életrajza és irodalmi műve. U. az. Erdősi János magyar protestáns reformátor.
