Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

II. A reformáció első nyomai Pozsonyban

délyek, senkisem tudta mi lesz. Akiknek félteni valójuk volt a nagy zűrzavaros közvélemény hullámzásától, kétségbeesetten tekintettek körül segitség után, mignem meggyőződve a mozgalom mindent magával ragadni készülő erejéről, engedték magukat sodortatni az árral. Nem sokára azonban az intézmények kötelékei lazulván, az emberi haszonlesés, eddig elfojtott elkeseredés, kalandvágy, könnyelműség is készült a zavarosban halászni. Hogy a reformációnak Pozsonyban is meg volt mindjárt kezdetben a hatása, azt biztosan következtethetjük a reánk maradt közvetett adatok mellék körülményeiből. 1521 előtt azonban itt is, épen úgy mint más városokban, csakis közhangulatról lehet szó, mely megnyilvánulhatott úgy, hogy az emberek a németországi mozgalmakról beszélgettek, Luthernek, Zwinglinek, Tetzelnek eljárását megbirálták, azt esetleg helyeselték vagy ócsárolták; az érdeklődés felébredvén, a rendelkezésükre álló irodalmi apparatussal állításaikat bizonyítgatták, egymást egyik vagy másik irányban a saját véleményüknek megnyerni óhajtották. Mindez nem történhetett izgalom nélkül, mely elfogta a lakosság nagyobb részének kedélyét. S ha akadt férfiú, ki a nép között az izgalmat szította és akadt patrónus, ki hatalmával és tekintélyével a mozgalomnak irányt adott, és a királynál hathatósan helytállott a megtörtént dolgok képviseletében: a hamu alatt lappangó zsarátnok kigyúlt, hirtelen nagy változásokat idézve elő maga körül, így történt ez Nagy-Szebenben, hol két sziléziai származású klerikus, Ámbrus és György, Luther szellemében kezdtek a népre hatni, Luther iratait terjesztették, minek következtében a király és az esztergomi érsek kemény rendeletekkel törekedtek a mozgalomnak gátat vetni, de sikertelenül: a templomokban megszüntették a misét, német nyelvű egyházi énekeket hoztak be, megtagadták az egyházi adózást, a tizedet, a lelkészt halállal fenyegették,