Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

II. A reformáció első nyomai Pozsonyban

ha átokkal mer sújtani egy polgárt, és dacára annak, hogy a városi hatóság segítségével kobozták el a lutherszellemű könyveket nyilvános elégetés végett, Nagy-Szeben városában, továbbá Brassóban, Medgyesen és az egész Bárcaságban 1529-ben nem csak az egyházi reformáció iránt kedvezően hangolt polgárság lakott, hanem úgyszólván az új egyházszervezet is az első évtizedben szilárd megállapodásra jutott. Okai voltak ennek a kétségkívül gyors eredménynek a politikai viszonyokon kívül: hogy a királyi hatalom oly messzire már nem tudott magának gyors érvényt szerezni, hogy a szászok grófja Pemílinger Márk mindjárt kezdetben — bár nem nyiltan és bevallottan — a mozgalom elnyomására komolyan semmit sem tett. A mire a szebenieknek 10 esztendőre volt szükségük, azt a pozsonyiak majdnem csak egy évszázad múlva érték el. Válságos időkben, mikor nincs ember, ki a mozgalomirányával, jelentőségével, következményeivel tisztában lehetne, a mikor a tömeg fékevesztett izgalma minden percben kész emberáldozatot követelni és hirtelen dőlhet halomra a százados intézmény is, könnyen állhat be az az eset, hogy épen azon a ponton ernyed meg láthatólag a mozgalom ereje, mely esetleg leginkább van hatásának kitéve. Bécsben, Gratzban, Linzben, Budán, Sopronban aránylag gyorsan terjed el a reformáció; a távoli Nagyszebenben pedig intézményes alakban is érvényesül, a közbeeső Pozsonyban pedig csak oly körülményeket említhetünk fel, melyek mutatják ugyan, hogy a reformáció szelleme hódított, hogy Luther tanaival rokonszenveztek, de szervezkedést az új irányban, válságos vajúdásokat, véres összetűzéseket a XVI. század harmadik évtizedében még nem észlelünk. De ebből ne következtessünk a pozsonyiak lanyhaságára vagy körültekintő opportunizmusára, hanem azon sajátos helyzetre, melyet Pozsony minden irányban A Pozsonyi Evung. Egyház Története. g