Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

II. A reformáció első nyomai Pozsonyban

részéről, hogy éber okossággal a kellő időben ki tudta kerülni a reá mért ökölcsapást. Mikor azután Luther tapintatosságára és nagylelkűségére voltak kénytelenek appellálni, megint Luther önmérséklete és alázatossága volt az, mely a közvélemény rokonszenvét iránta még fokozta, valamint azon körülmény is, hogy hőse életét mindig kénytelen volt félteni az erőszaktól, aminthogy Tetzel élete sem volt biztonságban, sőt Cseh-, Lengyel és Magyarországba azért nem mert jönni, minthogy értesült az ellene zúduló közhangulatról. Luther ellenfeleinek megujult támadása, a pápai átokbulla kihirdetése, Luther elszakadása az egyháztól, a wormsi birodalmi gyűlés a Lutherrel rokonszenvező német közvéleménynek legmagasabb fokig felcsigázott érdeklődése mellett folyt le. Soha a német közvéleménynek hatalmasabb hullámzása nem volt, mint ezen időben, az is igaz, hogy a keresztyénség óta magasztosabb kérdés sem foglalkoztatta. Bármilyen szakadozott volt is kormányzati tekintetben ezen birodalom: a nyelv, a műveltség és az intézmények egysége azonos vagy legalább a lényeges dolgokban egyező egyházpolitikai közvéleményt tudott megteremteni. A mostani Németország határain jóval messzebbre terjedt az akkori Németország az u. n. Római szent birodalom: ide tartozott a mostani Holland és Belgium, Schweiz, az osztrák örökös tartományok, kivéve Galiciát és Dalmáciát. A kulturális hatásoknak azonban nyugot felé még a Morva és a Lajta sem szabott határt: Soprontól félkörben északnak a Kárpátok alján egész Nagy-Szebenig, sőt az ország szivében Budán németnyelvű és intézményű német polgárság lakik, melyet a magyar közjogi kötelék épen nem akadályoz meg abban, hogy ugyanazon érzülettel ne viseltessék a nagy mozgalomban, mint akár Magdeburg vagy Nürnberg. Általános nagy erjedésben voltak mindenfelé a ke-