Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)
II. A reformáció első nyomai Pozsonyban
valamint a teljes bűnbocsánat s római pápának eziránti hatalma felől is, iveket és könyveket irni vagy felemelt fővel nyilvánosan szónokolni és irkálni, az ily irkálok és szónoklókhoz szegődni, ezeknek iratait pártolni, a közönség között hintegetni és világszerte terjeszteni avagy végre zugokban suttogva szemtelenül és megvetőleg beszélni, óvakodjanak: nehogy az itt elősorolt tételek értelme alá essenek s ezáltal mind magukat mind másokat is a kárhozat és világi megcsúfoltatás súlyos veszélyébe döntsék. 1) Az épen alakuló félben levő két nagy egyházi párt vezérférfiának Luthernek és Tetzelnek ezen polémiája nemcsak ma rendkivüli érdekes olvasmány, hanem a saját .korában mindenütt, ahol megértették a német vagy latin nyomtatást, oly feszült figyelemre talált a művelt közönségnél, beleszámítva még a papokat is, hogy mindketten, Luther is, Tetzel is, egyszerre villághirre tettek szert. Luther theziseiben a pápai hatalom és tekintély leplezett védelménél félreismerhetetlen a gúny, Tetzel válaszirata pedig csak úgy hemzseg a gorombaságtól és megfélemlítésre számító fenyegetéstől. De ne felejtsük el, hogy a gúny a gyenge ereje és a gorombaság az erős gyengéje. A gyenge, egyéni álláspontot elfoglaló Luther a világhatalmat jelentő pápaság képviselője Tetzel ellen! Dávid és Goliáth regéje új alakban. A közönség már csak azért is Luther pártján van, mert gyengébbnek tartja és a támadás meglepő merészsége és népies hangja Luthert egyetlen csapással az egész német nép hősévé tette meg, kiről saját császárja Miksa igy nyilatkozik: „Vigyázzatok nekem arra a barátra, mert még szükség lehet reá." Hans Sachs, a népköltő lelkesedéssel üdvözli a wittenbergi fülemilét. Nagy taktikai hiba volt Tetzelék részéről a brutális erőszak alkalmazása és nagy ügyesség volt Luther *) Löscher: Vollständige Reformations-acta und Documenta I. 438—457 1. Magyarul Jászay Pálnál. A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után 475-477. o.
