Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

II. A reformáció első nyomai Pozsonyban

is egyes tételeire akarunk rámutatni, melyek alkalmasak voltak arra, hogy a laikus ember is következtetéseket vonjon le belőlük és igy velük szemben vagy mellettük állást foglaljon. Ez azonban csak kiinduló pont, a közhangulat áradata csakhamar magával sodorta az egyént valamely irányban még akkor is, ha egyáltalában nem volt nézete, vagy környezetével ellentétes nézeteket vallott is. Luther tételeinek hatása nem az eszmék újságában keresendő, hanem azon cselekedet férfias, nemes bátorságában, melylyel mint egyes ember egy világhatalom meggátolhatatlannak tartott elj arasa elé akadályt gördített ; keresendő azon kemény helytállásban, melylyel hirtelen keletkező elllenfeleivel szemben igazait védte és azon fokról-fokra emelkedő lelki nagyságban, melyet kishitűség, tétovázás emberi gyarlóságok ugyan ideig óráig kisértek, de végre is az események egy nagy történelmi alakulás alapjává tettek meg. A pápaság isteni eredetében vakon bízó, a dogmák szentségében feltétlenül hivő laikus emberben is minő kételyeknek, tépelődéseknek kellett keletkezniök, midőn Luther tételeiben olvasta:

1) A pápa nem enged és nem engedhet el semmi más büntetést, csak amit maga vagy a kánonok rendelkezése alapján kiszabott. (5. tétel.) A pápa egy vétket sem bocsáthat meg, legfeljebb kihirdeti és megerősíti, amit Isten megbocsátott, vagy pedig bocsánatot oszt oly esetekben, amikre nézve az intézkedés joga reá van ruházva. Aki az ily eseteket számba nem veszi, annak vétkére épenséggel nincs bocsánat. (6. tétel.) Értetlenül és gonoszul járnak el azok a papok, akik *) D. Luther Márton egyházreformáló iratai. Történeti rendbe szedve, bevezetésekkel és magyarázó jegyzetekkel. Sajtó alá rendezte dr. Masznyik Endre. I. k. 17 - 27. o.