Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

II. A reformáció első nyomai Pozsonyban

a haldoklókra a tisztító tűzben bűnbánati törvényeket rónak ki. (10. tétel.) Tévednek azok a búcsuhirdetők, akik állítják, hogy a pápa búcsúja által az ember minden büntetéstől feloldatik és üdvözül. (21. tétel.) Hiuságos emberi beszéd, hogy mihelyt megcsörren a ládába dobott garas, a lélek azonnal fel a mennybe röppen. (27. tétel.) Az az egy bizonyos csak, hogy mihelyt a ládában megcsörren a garas, nagyra nőhet a haszonlesés és kapzsiság, az egyház közbenjáró segedelme azonban egyes egyedül Isten jótetszésében nyugszik. (28. tétel.) Mestereikkel együtt mindörökre elkárhoznak, akik hiszik, hogy a bűnbocsátó cédulák üdvösségük biztosítékai. (32. tétel.) Minden igaz bűnbánó keresztyén megnyeri az őt bűnbocsátó cédula nélkül is megillető büntetéstől és bűntől való feloldozást. (36. tétel.) Fel kell világosítani a keresztyéneket, hogy az, aki a szegénynek alamizsnát ád, vagy a szűkölködőt megsegíti, jobb dolgot cselekszik, mintha búcsút vásárol. (43. tétel.) Fel kell világosítani a keresztyéneket, hogy ha a pápának tudomása volna a búcsuhirdetők embernyúzásáról, inkább porig felégetné a Szt. Péter székesegyházát, mintsem hogy felépíttesse azt juhai bőréből, húsából és csontjából. (50. tétel.) A búcsú kincsei hálók, melyekkel manapság az emberek gazdagságát halászszák. (66. tétel.) Az, hogy a pápa címerével kicifrázott kereszt annyit ér, mint a Krisztus keresztje, istenkáromlás. (79. tétel.) A közönséges emberek nagyon is megfontolásra méltó fogas okoskodásait pusztán erőszakkal elnyomni és nem inkább alapos okokkal megcáfolni, annyit tesz, mint az egyházat és a pápát ellenség előtt nevetség tárgyává és a keresztyéneket boldogtalanokká tenni. (90. tétel.)