Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XVII. A királyi kormányhatóságok önkénykedései

porosz király állandóan megmaradt volna hü szövetségesnek, noha a nem katholikusok ügyében kiadott vallási rendeletekben ez a körülmény mint vezérelve van hangsúlyozva. A mennyiben pedig az idegen nem katholikus fejedelmek ő felségére való tekintetből egyáltalában nem bánnak jól a saját országaikban katholikus alattvalóikkal, még az államérdek és a királyi udvar jó hírnevének rovására is van, ha egész Európa azt látja, hogy felséged a saját igaz hitét kevésbbé jól gondozza, mint a nem katholikus szomszéd fejedelmek a magukét és nem meri a saját alattvalóinak a lelkiismeretét előmozdítani attól való féltében, hogy ezáltal a szomszéd fejedelmeket megsértheti. Ami azt illeti, hogy hagyjuk az eretnekek megtérítését magára az Istenre: ne várjuk mindig, hogy Isten a mi lanyhaságunk kedvéért csodákat tegyen. Ha mindent csak Istentől várnak a tanácsadók, tanácsolják azt is, hogy a hadviseléshez nem kell előkészíteni semmit, győzni Isten segítségével fogunk; ne együnk és ne igyunk semmit, éhségünket és szomjuságunkat eloltja Isten. Ám Isten csakis az ő segítségét igéri és megtagadja ott, a hol az ember a saját kötelességét nem teljesiti. Végül, hogy bízzuk a papokra az eretnekek megtérítését. Hiszen igaz, hogy a tolvajokat, rablókat és istenkáromlókat, valamint mindenfajta gonosztevőt a papok prédikációi, intelmei és lelkészi munkássága szokta bűnbánatra téríteni, csakhogy azért a fejedelem nem törli el a büntetéseket végrehajtó hatóságokat. Ügy az egyházi, mint a polgári hatóság arra van rendelve Istentől, hogy az egyházat gondozza, hogy egymást kölcsönösen segítse és a mire a pap predikálással és tanítással nem képes, azt végezze a polgári hatóság, a midőn az engedetleneket érzékeny büntetéssel sújtja. Miként a lélek rászorul a testi szervezetre, ugy az egyházi hatalom a világi hatalom támogatása nélkül hasztalan munkát végez, különösen