Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XVII. A királyi kormányhatóságok önkénykedései

olyan embereknél, a kik a mennyei dolgokkal nem törődnek és érzékiségbe merültek, a kikre csakis a testi gyönyörök és kínok hatnak. Az ezekkel való rendelkezés joga pedig a polgári hatóságot illeti meg. Hiába prédikál, int, fedd, tanít a pap, ha a világi hatóság előzőleg meg nem teszi a kötelességét; hiába vetjük el a magot a jó földbe, ha előzőleg nem gondoskodunk a gaz, tövis és az azt elhintő kéz eltávolításáról. Az amugyis romlott léleknek az anyatejjel magábaszítt tévelygéseit nem egykönnyen lehet eltávolítani; de ha magára hagyjuk, még gyarapítjuk. Ha tehát nem irtjuk a sok hamis tanítót, a jó pásztorok, intézményeivel vajmi kevés eredményt fogunk elérni. A dögvészes tanszékek eltörlése és a tanulók számának csökkentése nem annyira a papok, mint inkább a fejedelem hatáskörébe vág. Miután felsoroltam a lanyha vagy álkatholikusok célra nem vezető javaslatait, áttérek azon eszközökre, melyek alkalmazásától a szent feladat megvalósítása körül a legtöbbet várom. A magam részéről nem vagyok rideg szivű ember, hogy, mielőtt az első kísérletet megtettük volna, mindjárt tűzzel, vassal és gyökeres eljárással kívánjam a betegség gyógyítását. Elfog a keresztyén irgalmasság és bár tévelygőkről van szó, jobb szeretném őket megtéríteni, mint kiirtani. Azért megkisérlendőnek vélem ama szelídebb eljárást, melyet a törvény is megenged és akár egyszerre, akár egymásután való megvalósításra a következőket ajánlom: 1. A külföldi eretnek könyvek behozatala szigorúan tiltassék el, és előzetes könyvcenzura állilassék fel. 2. Az eretnek iskolák csak a grammatikai fokig engedélyezendők és csak 14 éves korukig mehetnek a saját iskoláikba; ha pedig valaki tovább akar tanulni, katholikus iskolába mehessen, de csakis olyan helyeken, a hol a nem katholikus vallásuaknak nyilvános egyházi élete nincsen. Azt gondolom, igy sokan áttérnének az igaz