Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XVII. A királyi kormányhatóságok önkénykedései

valók elkeserednek és elégületlenség, lázadásra való hajlandóság üt tanyát közöttük. 4) Vigyáznunk kell, nehogy a protestánsok üldözésével a szomszéd protestáns fejedelmek haragját és ellenséges indulatát zúditsuk magunkra. 5) Egyikök másikuk, a kik azt akarják, hogy a theologiai tudományban járatosaknak tartsák őket, azt tanácsolják, hogy a protestánsok megtérítését csakis az Istenre kell bizni, az ő ajándéka legyen az igaz hit. 6) Ismét mások az egész vallásügyet csakis a papokra akarják bizni, mert a hit hallás útján jön létre, az isten igéjének hallása útján, melyet a papok hirdetnek. Azt a véleményt, hogy a sokféle vallás azért jó Magyarországon, mert azáltal a sokfelé húzódó pártok között a kormány a békitő szerepét játszhatja, nem tartom cáfolatra érdemesnek. A mi azt illeti, hogy a király köteles megtartani esküje alapján a törvényt: a jó érzelmű katholikus sohasem fogja a királynak szemére hányni, ha a hit védelmére olyasmit tesz, a mi csak látszólag ellenkezik a törvénynyel; a ki pedig a törvény betűjére hivatkozik, midőn a király a hit védelmére látszólag ellenkezésbe jut a törvénynyel, az a hitetlenség fia. A jó katholikus előtt az eretnekség épen oly bűn, mint az istenkáromlás, tolvajlás, rablás. A midőn tehát az utóbbiak korlátozására törvényt hoznak, semmi esetre sem lehet azt mondani, hogy ezeket helyeslik és gyarapodásukat helyeslik, hanem egy bizonyos fokon túl visszaszorítani nem birták. Az eretnekség is csak annak köszönheti lételét, hogy teljes kiirtása vagy lehetetlen volt, vagy a meglevőnél még nagyobb bajt okozott volna. Mihelyt azonban kedvező az alkalom és az eretnekség nagyobbfokú korlátozása vagy teljes megszüntetése lehetséges, ez a törvénynek és a törvény őrének, a királynak egyenesen kötelessége. Hogy Magyarországon az eretnekség fennállását megengedő tör-