Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

XVII. A királyi kormányhatóságok önkénykedései

vényeket ez a szellem hatj a át, azt a törvény szövegezése világosan kifejezi, a midőn azt mondja, hogy a nem katholikusok vallásgyakorlatát a király kegyelemből még ez időszerint(adhuc) türi. Ezzel tehát a király világosan kötelezi magát arra, hogy, amennyiben csak ez időszerint türi az eretnekséget, midőn t. i. a körülmények erre kényszeritették, jobban korlátozza vagy teljesen meg is szüntesse az eretnekséget, ha a körülmények ime kedvezők. Hiába törekesznek tehát a király lelkiismeretében aggályokat támasztani a miniszterek a törvény szellemére és betűjére hivatkozva: a törvények szelleme és betűje is egyaránt kötelességévé teszi a királynak az eretnekség korlátozását, a mily mértékben csak lehet. A nem katholikusokat illető törvények fenntartásával elejét venni annak, hogy sérelmeikkel és panaszaikkal az udvart zaklassák: ez a rosszul palástolt kényelmi szempont. Itt mindenek előtt az lesz kötelessége a királyi kormányhatóságnak, hogy a mit a nem katholikusok kérnek, benne van-e valami törvényben, vagy kir. rendeletben vagy nincs. Az utóbbi esetben minden hosszas vizsgálgatás nélkül és a királyi kegyelem mellőzésével (mert a kegyelemnek csak jó dolgokban van helye) kereken meg kell tagadni. Ha a kért dolog nincs benne kifejezetten a törvényben vagy rendeletben, hanem belőle kimagyarázható, akkor a kormányhatóság kötelessége annak minden körülményét és következményét jól meggondolni, és ha csak lehetősége van annak, hogy a kedvező elintézés utján valami kár érné a kath. egyházat, szintén kereken elutasitandó. Ha így kezelik a kormányhatóságok következetesen a nem katholikusok ügyeit, el fog menni a kedvük minden csekélységért az udvarhoz fordulni. A nem katholikusok lázongási hajlandósága tekintetében: az eretnekség magában véve a léleknek súlyos betegsége, tehát, miként a beteg ember panaszát és elkedvetlenedését, az eretnekségben szenvedőnek sem keli