Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

I. Pozsony a XVI. században

fuvaros, pallér, csőszök, vásárbiró, vásár-felügyelő, sótárnok, végrehajtó (Gebeinbringer), tized szedők; koldusbíró, hidfelügyelő (prukmeister), italkimérési felvigyázó (pannmeister). Az 1532. évben, midőn Pozsonyban országgyűlést tartottak (a pozsonyiak Rákusnak nevezték), a város'i alkalmazottak száma kevésnek bizonyulván, jobbágyközségük, Vajnor jobbágyait alkalmazták a kapuk és kijárok őrizetére. A szentmártoni egyház parochusának fizetése volt 1550-ben 93 tallér 6 schilling. Volt a városnak 1552-ben egy magyar huszárja is, Valzkói János, két lovas legénynyel. Ezekből látható, hogy a városi kormányzat ősidőktől fogva a legkülönbözőbb kívánalmaknak megfelelőleg a legapróbb részletekig szervezve volt; a városi hatóság a közpolgár előtt nagytekintélynek örvendett. Egy magában álló érdekközösség nyert a városi kormányszervezetben kifejezést; minthogy tehát minden egyes polgárnak a saját egyéni érdeke csakis a város érdekének keretén belül érvényesülhetett: minden idegen városbelit, minden másrendűt gyanús szemmel néztek. Nemes embernek a polgárok közé való megtelepülését, a mennyire lehetett, megakadályozták, a városon kívül is, vásárra való meneteik alkalmával az árúmegállitási jog révén, a nemes emberekkel akárhányszor viszályaik, sőt véres összetűzéseik voltak; ha bejött a főnemes, vagy köznemes a városba, nem félt épen tőle a polgár, vagy, a hogy a nemes gúnyszóval illette, a „pugris", hanem bizalmatlanul, de bizonyos irigységgel s respektussal is nézte. Ezt a polgári szükkeblüséget fejezi ki a hivatalos „prudentes et circumspecti" elnevezés is. A nyárspolgár fogalma is oly tulajdonságokat jelent, melyek a nemes ember előtt gúny és megvetés tárgya voltak. A királylyal szemben azonban mindig a legnagyobb tiszteletet, hódolatot tanusitja Pozsony városa; ez is minden magyar sz. kir. városnak jól felfogott önérdeke: a centralizálni törekvő királyi hatalom és a városi polgár-