Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

I. Pozsony a XVI. században

ság a középkorban természetes szövetségesek az olygarchikus túlkapások ellen. A városok, mint a királynak jobbágyközségei (peculia régis) a királynak joghatósága alá tartozván, a tárnokmesternek voltak alárendelve. Mutatkozik ugyan már a XVII. században azon törekvés is, hogy a szab. kir. városok a szent korona tagjainak tekintessenek (membra coronae); ez azonban nem bir teljesen érvényre emelkedni. A város a királyt, ha ez területén vagy közelében volt, vendégéül tekintette, ellátta őt és udvarát élelemmel, fogattal, pénzzel; szolgáltatott ipar- és kereskedelmi cikkeket, teljesített hadikötelezettséget, várával a királynak ellenséggel szemben nevezetes szolgálatot teljesített. A király ellenben megerősítette a város privilégiumait, vagy adott hozzá ujakat. A királytól kapta a város a patronatusjogot egyes egyházak felett, a földesúri jogot egyes jobbágyközségek felett, a rév-, vámszedési, árumegállitási, hús-, bormérés, sószállitás és egyéb regale-jogot. A királytól kapja a vámszedési jogot, tőle veszi bérbe a harmincadot. Az a joga a pozsonyiaknak, hogy boraikat vámmentesen Ausztriába szállíthatták és onnét tovább a német birodalomba, amellett tanúskodik, hogy már a középkorban jó és keresett bort termesztettek. A város mint földesúr tizedet szedett a bor és mezei termés után, mint föld- és erdőbirtokos közvetlenül is kap nyers terményeket; főjövedelme mindenesetre a sok privilegialis jog tényleges gyakorlásából befolyó jövedelem. Mindezen körülményeknek a felemlitése nem teheti ugyan teljessé Pozsony városának XVI. századi képét, de részben megérthetjük belőlük azon álláspontot, melyet Pozsony város lakossága a XVI. század legnagyobb egyetemes történelmi jelentőségű mozgalmával a reformációval szemben kezdetben elfoglalt és miként fejlődött ez a körülmények változásával azon históriai folyamat kiinduló pontjává, melynek tárgyalására rá akarunk térni.