Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)
I. Pozsony a XVI. században
diség jogát, ez a körülmény semmivel sem tette magyarabbá a várost. Érzelmeiben azonban a XV. században, a minthogy ezt érdeke is így hozta magával, határozottan magyar. Az I. Ulászló és Erzsébet özvegy királyné közti viszályok alkalmával (1440—42.) még Erzsébet királyné pártján van; a nagyszámmal Morvából előtörő' Hussziták 1) miatt sem lehetett Pozsony I. Ulászló pártján; Hunyadi János kormányzósága alatt egy pozsonyi polgár, a XVII. században élt Pogner János hetedizig való őse a hírneves gubernátornak, remekbe készült számszerijjat adott ajándékba, mindenesetre úgy, hogy ezzel nemcsak a saját személyes, hanem az egész város polgárságának a hódolatát akarta kifejezésre juttatni. 2) Hunyadi János halála után bizonyára nagy lelkesedéssel vették tudomásul azt is, hogy a nagy hős fia, a daliás ifjú Hunyady László lett a comes Posoniensis. Hogy Mátyás király iránt mindjárt kezdetben rokonszenvet tanúsítottak, mutatja az, hogy eltérőleg a soproniaktól, kik határozottan III. Frigyes pártján állottak, ők a káptalan előtt rágalomnak nyilvánítják, mintha titokban Mátyás király ellenségeivel paktálnának. „Szivük végtelen szomorúságában" jelentik ki, hogy az ország királyától és koronájától elszakadni soha nem szándékoztak, és hogy, miként Hunyadi János kormányzó irányában teljes tiszteletet, hódolatot és engedelmességet tanúsítottak, ugyanazon érzelmektől áthatva vettek részt Mátyás megválasztásában s fognak neki mint uralkodójuknak szolgálni. 3) A pozsonyi káptalan még hozzá teszi, hogy ő Pozsony őszinte húségének és állhatatosságának szüntelenül tanuja és a város azon szándékáról, hogy az országtól elszakadni óhajtana, ') Gros Sándor: Geschichte der evang. Gemeinde zu St. Georgen. 2) Paul Lichner: Johann Pogners Verzeichniss XII. o. 3) A pozsonyi káptalan által 1458. nov. 12. kiállított okirat egy eredeti példánya Pozsonyváros levéltárában. Idézve Fraknóinál: A Hunyadiak és a Jogellók kora. Szilágyi Sándor. A magyar nemzet története. IV. k. 192. o.
