Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

I. Pozsony a XVI. században

ami képtelenség és lelketlenség is volna, sohasem hallott. Mialatt Mátyás harcait a nyugati határszélen megvivja, soha sem volt oka a pozsonyiak áldozatkészsége és loyalitása ellen panaszkodnia., sőt a ius gladii (pallos jog) adományozásával Pozsony hűségét meg is jutalmazta. Azért figyelemre méltó e jelenség, mert Pozsonyt, bár lakosságának nyelve német, bár az első ÚJászló király elleni polgárháborúban határozottan V. László pártján van, határszéli fekvésénél fogva a Habsburgházi osztrák főhercegektől, kik többnyire római császárok is, nagyon sok előnyt várhat, bár Mátyás uralkodása elején épenséggel nem lehetett tudni, milyen uralkodó válik még belőle és alkalom is volt arra, hogy ÜL Fridiikhez pártoljon, mert Sopron és 11 más szabad királyi város és az ország leghatalmasabb főurai a korona birtokában levő Fridriket tényleg megválasztották magyar királynak, Pozsony, mondom, eleitől végig megmarad a nemzeti ügy, a nemzeti király mellett, nem vádolható tehát azzal, hogy, miként a szász városok többnyire, a német nemzetiség szempontjából választották meg politikai pártállásukat. A város kormánya a német városok mintájára van szervezve. A városi tanács tagjai a patriciusi családokból kerülnek ki.

1) Ezen patríciusok a polgári osztályhoz tartoznak ugyan, de kedvező vagyoni viszonyaiknál, öröklött poziciójuknál fogva általános nagy tekintélynek örvendettek polgártársaik körében: ruhájuk a közönséges polgári ruhától eltért, házuk tetején bádog szélkakas lengett. A XVI. és XVII. században ilyen családok, a Schrembser, Maurach, Lichtenberger, Götzl, Auer, Burgstaller, Armpruster, Cellarius (Celler) családok. A város legfőbb ügyeiben a városi tanács, egy városi képviselet (viri electi, *) Stefan Rakovszky: Das Pressburger Rathhaus und der Stadtrath, dessen Geschichte, Entwicklung und Verhältnisse im Mittelalter.