Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

I. Pozsony a XVI. században

A lakosság származására és nyelvére nézve német; az ősi telepesek bizonyára maguk is németek voltak, akár mint iparosok, gyarmatosok szivárogtak ide a nyugatról, akár pedig mint várnép állottak az Árpádházi királyok zsoldjába. A német nyelv és származás a középkorban Magyarországon nem ad alkalmat nemzetiségi torzsalkodásra. Szt. István gyengének és törékenynek mondja az egy nyelvű országot. A mai nagy európai nemzeti irodalmi nyelvek a középkor nagyrészében csak népnyelvek még; irodalmi nyelv csak egy van, a latin; ezen pedig csak a diplomatának, a tudósnak és az egyházi férfiúnak kellett tudnia. A XIII. században már gazdag polgárok vannak Pozsonyban, kik királyi privilégiumokat élveznek: egy Woch nevű pozsonyi polgár pénzt és segítséget nyújt a mongolok elől menekülő IV. Bélának. A város falait a XI. és XII. században a római császárok hadai nem bírják megostromolni; úgyszintén a XIII. században a mongolok sem, kik csak a széplakot pusztítják el. Földrajzi fekvésénél fogva nyugat felől Magyarország kulcsa lévén, a várispánság keletkezésével már az Árpádházi királyok is nagy figyelmet fordítottak magára a városra is. Mint idegen származású telepesek, mint határszéli város lakói, mint iparosok és kereskedők nemcsak a szomszéd Ausztria lakóival és uraival érintkeztek, hanem a Dunavölgy irányában egész déli Németországgal. A középkor feudális és politikai viszonyai hozták magukkal, hogy a kontinens majd minden nagyobb városa saját politikát csinált; Látjuk Pozsonyt a cseh király, az osztrák főhercegek, a római császárok hatalmában, vagy legalább azok által fenyegetve ; majd egy-egy magyar király, vagy esetleg főúr érezteti hatalmát a várossal, máskor pedig egyik vagy másik tényezőnek felhasználásával nagy haszonra, leginkább kiváltságra tesz szert. A folytonosan pénzt követelő Zsigmond 1405-ben Pozsonynak is megadván mint szab. kir. városnak az országren-