Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

I. Pozsony a XVI. században

hogy e ház várszerüleg árokkal volt körülvéve és felvonó híddal ellátva. A belváros házai általában nagyobbak, díszesebbek a külvárosokéinál, mert a külvárosi házak tulajdonosai mint polgárok a belvárosban laktak és ott csak a legszükségesebb gazdasági felszereléseik számára tartottak helyiségeket. Magtár, présház, pince, ól is lehetett a belvárosi lakóház körül, de a gyümölcsös, zöldséges, szérűskert a tanyaszerű külvárosi házak körül volt. A mai városházát véve mértékül, ez mint legnagyobb s legszebb ház szerepelt a középkorban, holott ma mögötte marad egy középszerű városi bérháznak is, a középkori házak tehát általában kicsinyek, keskeny homlokzattal, magas oromfallal és tetővel. Az oromfal némelykor diszes szegélyű, melynek szép környezete volt a padlásemelet (Giebeldach) vagy a renaissance Ízlésű galleria; az első emeleten akárhányszor fából vagy vasból készült erkély, folyosó van alkal mazva. A földszinti ablakok többnyire rostélylyal ellátva. A Németországban észlelt középkori jelleget Pozsony már csak azért sem közelíthette meg, minthogy politikailag és közgazdaságilag kisebb a szerepe és lakossága is kisebb, mint amazoké ; azokkal a szűk utcákkal, összezsúfolt magas házaikkal, szörnyalakokkal díszített szökőkutakkal; hegyes kövezetű utakkal Pozsonyban nem igen találkoztunk volna a középkorban, bár a magyarországi viszonyokhoz képest elég gazdagnak és népesnek mondható. Az egyes házakon most is látható építészeti diszitmények-, a symmetria teljes elhanyagolásával szerte ágazó utcák, az ugyanazon utcában levő monumentális és viskószerű épületek, a gazdasági és iparos élet szükségleteinek megfelelő félszerek, ólak, műhelyek, fedett csatornák helyeit nyílt árkok, primitív tisztasági intézkedések, a kövezésnek és a nyilvános világitásnak majdnem teljes hiánya — mindezek együttesen adták meg Pozsonynak a mi szemünkben romantikus jellegét.