Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)
XII. Egyházszervezet nélkül
könyet hullatolt már a szegény lelkészek szomorú sorsa miatt, azonnal küldte 12 éves fiát a lelkészekhez azon tiszteletteljes meghívással, hogy szívesen látja őket házánál vendégeiül. A selmeci és besztercebányai lelkészek és tanítók így Schrembserné házánál maradtak Pozsonyból való távozásukig. Burins János, Lepinius Jeremiás lelkészek és a korponai orgonista pedig a főtéren találkoz tak özv. Eichingerné polgárnő leányával, a ki édesanyja nevében vendégeiül hívta meg őket a Mihály-utcában levő Szegner-féle házba, a hol Hoffkirchner helyőrségparancsnok is lakott. Burius és társai szívesen és hálával fogadták el a meghívást. Mikor a Főtérről jövet a Mihály-utca szögleténél befordultak a Szegnerféle ház irányában, a kanyaradónál két jezsuita állott novitiusok kíséretében ; meglepetve, majdnem ijedten, de alig palástolható kárörömmel is mutogattak az őket tudomásul venni nem akaró lelkészekre ezen szóval : „Quid isti?" („Mit akarnak ezek?") Eichingerné és Schrembserné házához bőséggel özönlött egyéb evangelikus polgárok adománya. Legnagyobb jótétemény volt azonban a szegény lelkészekre nézve, hogy bold. Eichinger szép könyvtárát használhatták, addig is felejtve jelen nyomorúságukat. Buriusnak arra is volt ideje, hogy itt egy és más dolgot feljegyezzen. Az egyetlen jóleső emlék a sokat üldözött papok részéről tehát — a pozsonyi ev. polgárok vendégszeretete és Roessler védőbeszéde volt ! Más polgárok, mint Liebergott János, nemcsak az elítélt lelkészeket sajnálják, hanem elhagyatott híveiket 1) is. Tanúi voltak a pozsonyiak azon látványnak is, a mikor 1673 október 4-én Szelepcsényi primás nevenapján, maga a primás oldala mellé ültetve kocsijában vitte Suhajda Máté evang. lelkészt, a ki áttért a katholikus vallásra és „Gott helfe den bedrängten, ihrer Geistlichen beraubten, evangelischen armen, sehr unschuldigen, geplagten Leuten ! Doch des Herrn Wille, der geschehe". Igy kiált fel Liebergott naplójában. Lichner Pál i. m. 69. o.
